Másszunk vissza a fára!

Olvasták: 107

Van egy elmélet – talán tőlem származik, bár ennek nem néztem utána –, hogy az emberiség összesített intelligenciaszintje állandó. Első hallásra ez furcsának tűnhet, de a magyarázat egyszerű: a Földön mászkáló humanoidok csoportos találékonysága nem haladhat meg egy bizonyos mutatószámot, függetlenül attól, milyen korról és hány emberről beszélünk. Az egyszerűség kedvéért ezt az állandót jelöljük 100-al. Ezen az értéken osztozott a fáról éppen csak leereszkedett néhány majomszabású, és ezen osztozunk ma is, több mint hétmilliárdan. Könnyű rájönni, hogy ennek alapján melyik korban volt okosabb az ember: természetesen azokban az időkben, amikor még tudnia kellett elbújni a kardfogú tigris elől, és különbséget tenni az ehető és mérgező növények között.

Később az egyénre szabott intelligencia kinél több lett, kinél kevesebb, mert a társadalomban kialakultak a pozíciók, így nem mindenki számára volt létfontosságú az, hogy rendelkezzen, mondjuk, a tűzgyújtás képességével. Akadtak, akik ezt remekül megoldották, mások vadásztak és megint mások gyűjtögettek. Az intelligencia tortájából ezekhez a tevékenységekhez elég volt egy-egy kisebb szelet is, és lassan, fokozatosan megjelent az a réteg, amely semmihez sem értett csak élvezte a tűz melegét, ette a mások által elejtett vadat, és mindezt megtetézte az ugyancsak mások által begyűjtött finom, lédús gyümölcsökkel. Ez a népcsoport ha nem is volt sík hülye, de semmilyen hasznos tevékenységben nem állta meg a helyét. Belőlük emelkedett ki az elit, a fejlődés későbbi fokozataiban pedig minden olyan társaság, amely sem a keze munkájával, sem a tudásával nem szolgálta a fejlődést.

Ma már a Föld népességének közel kilenctizede ebbe a kategóriába tartozik, mert bár túlnyomó többségében mindenki dolgozik valamit, ez csupán a maradék egytized csúcsintelligenciájának a követése. A kutatók, tudósok, ötletemberek teremtik meg azt a környezetet, ami a fogyasztásnak megágyaz, így ebben a mai, modern korban csekély intelligenciával is megvalósítható a nagy ívű élet. Jószerével egy csomót sem kell tudnunk kibogozni, mégis használhatjuk a legfejlettebb technikát, és hallathatjuk a hangunkat a közösségi médiában. Az illúzió tehát tökéletes, mert az, hogy bonyolult eszközöket bámulunk és birizgálunk olyan érzetet kelt, mintha okosak is lennénk.

De most jött egy döbbenetes felfedezés: valahol, valamelyik laboratóriumban kimutatták, hogy az évtizedekig nagy mennyiségben használt ólmozott benzin agykárosító hatása miatt az emberiség általános intelligenciaszintje komoly mértékben csökkent! Mindez azt jelenti, hogy a százas plafon már nem annyi, amennyi, hanem kevesebb. A fejlődést, fölfedezéseket biztosító elit ennek következtében egyre butább lesz, és hamarosan képtelen lesz tartani azt a szintet, amiről fentebb beszéltem. Ráadásul a történelem során egyszer már volt példa hasonlóra: a Római birodalom sokak szerint azért semmisült meg, mert annak idején ólomkupákból vedelték bolt, és a folyadékba került nehézfém az agyukra ment.

A helyzetünk tehát elég tragikus, mert ha körülnézünk a világban, azt tapasztaljuk, hogy a politikusok kevés kivétellel már most is az idiotizmus jeleit cipelik magukon, ám az igazi veszély az, hogy a légszennyezéssel beszívott ólom hatása előbb vagy utóbb a tudósvilág tevékenységében is megmutatkozik. A következmény innentől világos: a jövőben mindenki egyformán intelligens lesz, gond nélkül el tudunk majd bújni a kardfogú tigris elől és meg tudjuk különböztetni a galagonyát a kecskebogyótól, csak éppen nem lesz kéznél sem az egyik, sem a másik. Bámuljuk majd a megfakult okos eszközeinket és szépen csöndben éhen halunk. Vagy idejekorán visszamászunk a fára és kezdünk mindent elölről.

A filmes és nem filmes ismertetők avatott művelője, de más műfajokban is jártas. Csak itt és csak nekünk alkot, no meg a Regénytárnak, de az a testvérlapunk, úgyhogy ezt a botlást elnézzük neki.