Tényleg mindenre van ember?

Olvasták: 259

Ez az írás most egyáltalán nem lesz vicces, sőt, azt tanácsolom, aki érzékeny idegzetű, ne is olvassa tovább. Valóban így gondolom: a saját érdekében távozzon innét mindenki, aki a valóságot rózsaszín szemüvegen keresztül bámulja, mert a hamarosan rázúduló horror miatt nem vállalok semmilyen felelősséget.

A honlap régi látogatói tudják, hogy nem szokásom tragédiákkal sem pedig borzalmakkal foglalkozni, de az, amit ma reggel olvastam, teljesen kiakasztott. Egy hírportál bűnügyi rovatában bukkantam rá arra a hírre, hogy egy spanyol férfit azzal vádolnak – és most tényleg tessék megkapaszkodni a szép karfájában! –, megölte, majd pedig megette a saját anyját.

Tudom, hogy ez a közlés valamilyen szinten mindenkit mellbe vágott, így engem is. A förtelmes gonoszság mocsarába ennél valószínűleg nem lehet mélyebben belemerülni, de nem ez számomra a legiszonyatosabb – bár közel áll hozzá –, hanem hogy ez a szörnyeteg minden bizonnyal képes egyedül felöltözködni, másokkal beszélgetni, és tán még valamilyen munkával pénzt is keresni. A történethez mindez úgy csatlakozik, ahogy képhez a ráma: a kannibál anyagyilkosok ugyanúgy járkálnak az utcán, ahogy mi, sőt, alkalmasint talán még köszönnek is a boltban a pénztáros kisasszonynak, és tudják, mikor kell tisztálkodni, vagy fehérneműt váltani, miközben a mérleg másik serpenyőjében ott van az a rettenetes bűntett, amit elkövettek.

Nagyapám annak idején azt mondogatta, mindenre van ember: valaki szimfóniát komponál, valaki pedig megeszi a halottakat. Szó szerint ezt mondta, és ez a nyers, naturalista megfogalmazás engem akkor fölháborított. Túlzásnak tartottam a negatív példát, mert mint mindenki, én is csak a jót, az értékest kertestem az emberi tevékenységben. Fölmentünk a Holdra, eljutottunk az óceán legmélyebb pontjára, és közben remek könyveket írtunk, meg orvosságot is gyártottunk azokra a betegségekre, amelyekbe azt elődeink még simán belepusztultak. A bűn, a kegyetlenség, de főként a morbiditás kívül esett ezen a mágikus körön, mert ott, nálunk, faluhelyen minden egyszerű volt és tiszta. A becsület irányított bennünket, ez volt az a csapásvonal, amelyről semmilyen szín alatt nem lehetett lekanyarodni.

A spanyol horrorbűntény csupán egy a sok földerítetlenül maradt, vagy a sajtó nyilvánosságát elkerülő gaztett között, és ez óhatatlanul is előhozza azt a kérdést, hogy ha a világ összes gonoszságát és jóságát egy-egy halomba raknánk, vajon mely nyomná le jobban a mérleg serpenyőjét? Reménykedjünk, hogy a jók, még ha csak egy kicsivel is, mert ha nem, akkor megértünk a pusztulásra. Eltűnnek majd velünk együtt a regények, a szimfóniák, de a mérhetetlen, fölfoghatatlan kegyetlenkedések is, ami előre vetíti az egyetlen, ám mindennél fontosabb, de ízig-vérig költői kérdést: mikor jár jobban a Föld, ha mindennek dacára megmaradunk, vagy önmagunkat kiirtva átadjuk a stafétabotot egy másik fajnak?

Ha már költészet, és ha már irodalom, akkor a Nobel-díjas Bob Dylan talán azt mondaná erre: a választ barátom, azt elfújta a szél, a választ azt elfújta a szél.

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Egyéb Nemzetközi valóság

Majombajok

Olvasom, hogy egy állatkerti látogató hölgy beleszeretett az ott lakó csimpánzba, és ezt olyan zavaró nyíltsággal

A nemi élet halála

Találtam egy hírt, ami mélységes elkeseredéssel töltött el. Nem a szokásos katasztrófákra, ijesztgetésekre gondolok, mert azokhoz

A titok nyitja

Kettőezer-huszonegy, június huszonötödike minden bizonnyal fényes nap az emberiség történelmében, ugyanis a hatalmas nyomás, igény meg

A magyar mutáció

Hovatovább minden önmagára adó nemzetnek lesz egy saját Covid mutánsa. Már most nyilvántartunk brit, brazil, dél-afrikai

Vakvarjúcska vakcinája

Olvasom, hogy a Pfizer Covid-vakcináról kiderült, nem szükséges mínusz hetven fokon tárolni, mert szobahőmérsékleten sem csökken