Nehéz időket élünk

2021.03.17.
Olvasták: 582

Bizonyára önök, akik ezeket a sorokat olvassák, már észrevették, hogy az idő fajsúlya megváltozott. A hétköznapi életben, csakúgy, mint az ünnepiben egyre többször halljuk visszacsengeni azt a rideg megállapítást, hogy nehéz időket élünk. Ennek szellemében aztán mindenki a saját belátása szerint cselekszik, de az általános vélekedés az, hogy ha az idők nehezek, akkor az élet legyen minél könnyebb. A minket körülvevő ősburok, a negyedik dimenzió mocskos borítása olyan, amilyen, de lehetőség szerint együnk és igyunk minél finomabbakat.

Hatalmas tévedés viszont az, hogy a nehéz idő csak a testsúlyunkra gyakorol elementáris hatást, bár sokan kizárólag ebben látják önmaguk kárát. A paradoxon, amely szerint a környezetünkben felszaporodó gondokkal egyenes arányban nő a testtömeg indexünk, sajnos nem fantazmagória. A modern ember nem különb a primitív embernél, aki a barlangi tűz mellett ücsörögve, úgy próbált védekezni a jégkorszak zord valósága ellen, hogy ha lehetősége nyílt rá, degeszre zabálta magát. Innen származik a mondás, hogy amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra, és bár felvilágosult, képzett és tájékozott lényekként ezt a mentalitást határozottan visszautasítjuk, a génjeink között még mindig ez a reflex munkálkodik.

A Nagy Hadron Ütköztető Irodalmi Részlegében most azt vizsgáljuk, mit tehet ez ellen az irodalom. A pandémia természetesen minket is új kihívások elé állított, mert a régi, bevált, javarészt kocsmai környezetben lebonyolított ütöztetések helyett kénytelenek voltunk home office-ban találkoztatni a kezünk ügyében lévő a söröspoharat a kibontott italt tartalmazó üveggel.

Kísérleteinket bizonyos élelmiszerek tüzetes tanulmányozásával majd pedig elfogyasztásával kezdtük. Töltött káposzta, nokedli, csülkös paszuly éppen úgy szerepelt a csapat listáján, ahogy a pacal főtt krumplival, amelyet a közismert rítus – netes böngészés, tévét bámulás – keretében konok elszántsággal az utolsó falatig elfogyasztottunk, majd a jóllakottság érzését némi édességgel – torta, keksz, töltött csokoládé – meg is támogattuk.

Az eredmények szinte rögtön ezután felszínre törtek, vagyis a nehéz idők, nehéz test anomália ezzel a módszerrel fizikailag is mérhetővé vált, mert a kísérlet végén a csoport minden egyes tagja megérezte a negyedik dimenzió gyomortágító hatását. Most már csak azon kell mesterkednünk, hogy mindezt gyöngített, azaz elhalt irodalmi alkotások keretében beinjekciózzuk az emberekbe, mert akkor szervezetük immunitást nyer az efféle inszinuáció ellen, és dacára minden látens súlygyarapodásnak, megmarad fittnek az idők végezetéig.

Egyesek szerint ez akár a „rendszeres testmozgás” néven ismert ősi rítus által is megvalósítható, de mi ebben nem hiszünk, mert a tudomány útjai részint másfelé vezetnek, részint kifürkészhetetlenek. A tervünk az, hogy olyan irodalmat hozzunk létre, amelyet tanulmányozva szabadon és félelem nélkül fogyaszthatunk bármit, mert az nem fogja megváltoztatni az időhöz és annak nehéz voltához mért kapcsolódásunkat.

Most még a folyamat elején vagyunk, de már ebből a perspektívából is kirajzolódik, hogy a humoros irodalomnak semmi esélye sincs a szomorú, letargikus változattal szemben, mert a vidámság természeténél fogva hedonizmusra csábít. Következésképpen az íróknak kizárólag a testet-lelket megsemmisítő tragédiákra kell fókuszálniuk. Az így kialakított lelkiállapot kiválóan alkalmas lesz arra, hogy az olvasók megundorodjanak az élet minden hívságaitól, a terített asztal látványát is beleértve.

Csapatunk jelenleg száraz kenyéren tengődve, szikvizet kortyolgatva ezen a projekten dolgozik, de sajnos nem találunk olyan kísérleti alanyokat, akik vállalják, hogy a szérummal – a szomorúságot és kilátástalanságot hirdető irodalmi anyaggal – megtornáztassák szervezetük immunrendszerét. Talán ez is másként lesz, ha könnyebb időket élünk.

Eblegor von Trottle

A Nagy Hadron Ütköztető Irodalmi Részlegének vendégprofesszora. Nemzetközi hírű irodalomfizikus, az írás és az atomfizika kapcsolatának kutatója.

Ne hagyja ki ezt sem: