Hogyan lesz a kalapból denevér?

2020.08.04.
Olvasták: 701

Bármilyen hihetetlen, volt idő, amikor az emberek kézzel írtak. Maguk elé helyeztek egy üres papírlapot, majd fölé görnyedve megkezdték az írás nyűgös műveletét. Csupán a gyengébbek kedvéért mondom el, nem pedig, hogy hivalkodjak a tudásommal: a kézírásos metódus alapjellemzője és művészi bája az a minta volt, amely egyén szerint változó módon kialakította az írásképet. A macskakaparástól a gyöngybetűs írásig terjedő kínálat maga volt a végtelenség, ám ha ezt nem a teljesség perspektívájából kívánjuk tanulmányozni, akkor a feladat nem is annyira riasztó. A kézírás egyenlő volt az őt létrehozó emberrel: meg kellett ismerni, és ha ez megtörtént, bármilyen ocsmány is volt külsőleg, megértettük, és nem idegenkedtünk tőle.

Ernest Hemingway, a Nobel-díjas író, a szikár, sallangmentes novellisztika megteremtője sem volt mentes ettől a kortünettől. Többnyire kézzel írt, és mert sok betűje az összetéveszthetőségig hasonlított egymásra, gyakran bekövetkezett az, hogy a szerkesztők, szedők és korrektorok összetévesztették azt, ami egy könnyű kézzel papírra vetett betűhalmazban összetéveszthető. Egy példa: Hemingway hasonlóan formázta meg a há és a bé betűt, ami egészen addig nem okozott gondot, amíg a logika és a deduktív nyomkövetés képes volt helyre rakni a szövegeit. Ám amikor a nyomozás tévútra kanyarodott, bekövetkezett a szerkesztők rémálma. Történt ugyanis, hogy Hemingway egyik szövegében kalapot írt, ami angolul hat, de a szedő ezt bat-nek, azaz denevérnek látta. Így esett meg, hogy a szóban forgó novellában az egyik szereplő fejére nem kalap, hanem denevér került.

Nem szívesen mennék bele annak taglalásába, hogy miként lehet a kalapot összekeverni a denevérrel, de Hemingway akkora név volt, hogy nemcsak a gépíró kisasszony, hanem a nagyságos szerkesztő úr sem mert belekötni a munkáiba. Tény, hogy a stílusa eléggé távol állt Kafkáétól, aki ugye könnyű kézzel vetett papírra ettől sokkal durvább abszurditásokat, de ugyan ki és mi garantálhatta, hogy Hemingwaynak nem támad kezdve egyszer valami Kafka szerűt írni?

A denevér tehát nyomdailag napvilágot látott, és mint kultúrtörténeti tény felveti annak lehetőségét, hogy az elektronikus éra előtt keletkezett irodalom telis-tele lehet ilyen kézírásos kétértelműség miatti baklövésekkel. Gondoljunk csak bele: a középkori kódexekkel bíbelődő szerzetes egyszer csak észreveszi, hogy a nyers szövegben rosszul értelmezett egy betűt, de már az ezredik oldalon tart a bekötött, bivalybőrrel és acélveretekkel hangsúlyossá tett őspéldányban. Mennyi az esélye annak, hogy az egészet újrakezdi?

Az elmélet pedig, megragadja és maga után rángatja a gyakorlatot: a kéziratból származó betűtévesztés, amely lehetett véletlen is – lásd: Hemingwayt, akinek ez vele született adottsága volt –, és lehetett a figyelmetlenség műve, alapvetően meghatározta az emberiség fejlődésének útját. Egyetlen balul sikerült iniciálé képes volt új mederbe terelni a történelmet, úgyhogy hálát kéne adnunk az égieknek, hogy ez a nyűg lekerült a nyakunkról. A számítógép megszabadított bennünket a kézírástól, így nem fenyeget bennünket az a veszély, ami Hemingwayre még galádul leselkedett. Velünk aztán nem fordulhat elő az, hogy a há és a bé kísértetiesen hasonlítani fog egymásra, mert a há és a bé Új-Zélandtól Novaja Zemljáig mindenütt egyforma. Ha pedig elütök egy betűt, mint röviddel előbb, az algoritmus aláhúzza pirossal, nekem meg nincs más dolgom, mint odavinni az egeret és kijavítani.

Aranykorban élünk, kétség nem férhet hozzá, úgyhogy nem túlzás ez a nagy mellény, amit magunkra vettünk. A szép új világ kigyomlálta az irodalomból annak árnyát, hogy a kalapból denevér legyen, így semmi szükség görcsölni és görnyedezni: amit írunk az száz százalékig jobb, olvashatóbb és elementárisabb lesz annál a sejtelmesen vibráló kéziratnál, amit a gépíró kisasszonyoknak Jean-François Champolliont idéző módon kellett megfejteniük. Csoda-e hát, hogy nagyjából hétmilliárd író él a Földön? Szinte hallom, hogy azt mondják erre: na igen, de egyikük sem Hemingway. Ez igaz, viszont mindenki szerkesztő. Bot, azaz bat csinálta.

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: