A lassú gyilkos neve: közösségi média

Olvasták: 142

A híresztelések igaznak bizonyultak: aki túl sok időt tölt a közösségi médiában, előbb-utóbb biztosan összeszed magának valami betegséget. A Pittsburgh Egyetem kutatói jutottak erre a megállapításra, miután közel 1800 tizenkilenc és harminckét év közötti amerikai fiatal tevékenységét figyelemmel kísérték. Az alanyok átlagosan  napi 61(!) percet lógtak a közösségi oldalak valamelyikén, és hetente harminc alkalommal csatlakoztak fel valamelyik site-ra.

A következmények mindenkinél drámaiak voltak, mert a social media hívei szinte kivétel nélkül arra panaszkodtak, hogy nem tudnak zavartalanul aludni. Első ránézésre ez talán nem tűnik olyan nagy ügynek, elvégre a Facebookozás bizonyos helyzetekben ennél komolyabb tüneteket is okozhat (gondoljunk csak egy parttalanná váló, adok-kapok jellegű politikai vitára), de azt meg egy másik kutatás mutatta ki, hogy az egészség alapja az alvás. Aki nem alszik eleget, vagy gyakran fölriad, sokkal inkább ki van téve az immunrendszerét támadó kórságoknak, mintha egy svungra végigaludná az éjszakát.

A közösségi média tehát bizonyos értelemben károsabb, mint az alkohol. Főként, ha túlzásba visszük, mert mint az élet egyéb területein, ebben sem ártana mértéket tartani. Ám erre úgy tűnik, képtelenek vagyunk. A pandémiás vesztegzár legelején, amikor csak stikában lopózhattunk ki a napra, rengeteg olyan fiatalt láttam, akik az utcán lézengve a mobiltelefonjukat csuszatolták. Ez már a függőség magasabb szintje, mert azt ugye elfogadtuk, és megértettük, hogy létezik mobilfrász, ami egyfajta pánikbetegség, amikor elviselhetetlennek érezzük azt az állapotot, ha a telefonunk nincs a kezünk ügyében. Túlzás nélkül mondható, hogy ha valaki elfelejti, hová tette a telefonját, és nincs vonalasa, hogy megcsörgesse önmagát, komolyabb infarktusveszélynek van kitéve, mintha tök egyedül vonatozna végig a szocialista szellem vasútján.

A közösségi média csak egy újabb adalék ehhez az önmagát gerjesztő egészségromboló állapothoz, amibe belehajszoltuk magunkat. A monitor, vagy bármilyen kijelző előtt ülni, és meredt tekintettel pixeleket bámulni már önmagában is fölér egy harakirivel, ám ha mindehhez hozzátesszük azt, ami a közösségi médiából ránk zúdul, kész csoda, hogy még élünk.

Mostanában valóságos vetélkedés zajlik annak eldöntésére, hogy mi a veszélyesebb: koronavírus vagy a globális klímaváltozás. A közösségi médiával senki sem foglalkozik, pedig fekete lóként ott üget a mezőnyben, és ha elérkezettnek látja az időt, nagyon is képes lesz letolni a pályáról a mostani favoritokat. Főként, mert az a csekélység, hogy miatta nem tudunk rendesen aludni, csak a kezdet. A Pittsburgh egyetem kutatói azt is kiderítették, hogy a túlzásba vitt facézás az embert mentálisan és érzelmileg egyaránt felzaklatja, az eszközből áradó fény pedig felborítja a szervezet cirkadián ritmusát. Ne kérdezzék tőlem, hogy mi ez, inkább – ha már ideáig jutottak az olvasásban – tegyék félre a készüléket és menjenek ki a szabadba. Az égen vonuló felhők olyan hatással lesznek a szervezetükre, mint a vitamin.

A filmes és nem filmes ismertetők avatott művelője, de más műfajokban is jártas. Csak itt és csak nekünk alkot, no meg a Regénytárnak, de az a testvérlapunk, úgyhogy ezt a botlást elnézzük neki.

Egyéb Laza és érdekes

Hátaslovat a mobilomnak!

Nem mondhatnám, hogy elvakult híve vagyok a modern technikának, azon belül pedig a mobiltelefonoknak, de egészen

Búcsú a mosogatástól

A tudomány már régen elérte azt a szintet, hogy gyűrődésmentes ruhákat képes előállítani, így a vasalás