Nemi élet a koronajárvány idején

2020.04.29.
Olvasták: 734

Határtalan öröm számomra, hogy a Nemi Ügyekért Felelős Csúcsminisztérium engem kért fel ennek a fontos szakreferátumnak a megtartására. Nincs ma olyan ember ezen a bolygón, akit ne érintene többé vagy kevésbé a nemi élet és a koronajárvány különös relációja, így kapva kaptam az alkalmon, és egyik lábamat a másik elé helyezve ide siettem, hogy ezt a minden mást háttérbe szorító előadást megtarthassam.

Szükséges viszont megjegyzem, hogy az idevezető út nem volt éppen zökkenőmentes. Reggel korán fölkeltem, mert borostásan, gyűrött pantallóban nem állíthattam be ide. Mostanában mindent egyedül végzek, beleértve a mosást, főzést, takarítást, mert a feleségem azt mondta, képtelen lesz velem kibírni a bezártságot, ezért odaköltözött az anyósomhoz, karanténozni.

Nem tagadhatom le azt, kedves hallgatóságom, hogy eleinte nagyon örültem ennek a fejleménynek, mert erre vágytam amióta az eszemet tudom. Az a szituáció, amikor a feleség az anyóshoz költözik, egy hozzám hasonló, házas férfiember számára a lehető legjobb kombináció. Régebben ennek a fordítottja ért utol, amikoris az anyósom állított be hozzánk, előzetes telefonos egyeztetés után, teljesen váratlanul. Attól a sokkoló pillanattól, hogy az anyósom a lábát cipője orrával befelé a küszöbünkre helyezte, ketten gyötörtek egészen addig, amíg az a bizonyos anyóscipő az orrával kifejé nézvést ismét a küszöbre nem helyeződött.

A feleségem csak a legszükségesebbeket vitte magával, így a puszta falak és egy priccs megmaradt számomra. A ruháimat a távozása előtt még gyorsan elégette, mondván, hogy azok vírusosak, mert a kijárási korlátozás előtt búcsúsörözést tartottunk a haverokkal a Kék Bálnában, és ez önmagáért beszél. Hiába mondtam, hogy a Kék Bálna az a hely, ahonnét a lepra is sikítva menekül, a feleségemet ez nem hatotta meg: a ruhámmal együtt azok a tárgyaim, berendezéseim és eszközeim is elhamvadtak, amelyekkel a karanténos időket megédesítve foglalkozhattam.

Hála istennek, Bömbi, a kutyánk akkortájt már az én egyik régi, erősen megkopott pantallómon heverészett az óljában, így ezt a ruhadarabot rehabilitálhattam, és mert egy ingem meg egy zakóm gondosan becsomagolva padló alatt rejtőzött – még tavaly tettem oda, amikor a feleségemmel a kaporszósz miatt csúnyán összevesztünk –, most szerény, de járványügyi szempontból vállalható öltözékben állok önök előtt.

A beretválkozást a kertben felejtett gyepvágó kaszával oldottam meg. Igaz, hogy az éle brutálisan húzott, de még így is jobban jártam, mint a szomszéd, akitől a szintén karantérozni vonult asszonya minden vágó és fúróeszközt megvont, ezért smirgivel kénytelen beretválkozni.

Szóval a szükséges köröket lefutva, és egy régi, disztótoros kondérmerő kanálból szájmaszkot fabrikálva vágtam neki az idevezető útnak. Nagy kár, hogy a Nemi Ügyekért Felelős Csúcsminisztérium csupán öt percet biztosított számomra a következő előadó érkezéséig, akivel ugye, érthető okokból nem futhatok össze a folyosón. Nem vagyok benne biztos, de úgy dereng, ez az ipse föltalált egy olyan maszkot, ami ionizáció útján kergeti el a viselője szája elől a vírusokat, de szerintem ez csak szélhámosság.

Csak futólag jegyzem meg, hogy ez az előadás nem jöhetett volna létre, ha a feleségem nem költözik haza a jó édes anyjához. Akármibe mernék fogadni, hogy élből megtorpedózta volna a bennem ágaskodó szakmai tudást meg az ezzel karöltve járó segítő szándékot. Még a gúnyos mosolyt is látni vélem a szája csücskében, úgyhogy nem győzöm áldani a sorsot, hogy most az anyósomnál karanténozik. Az sem izgat, hogy a gatyáimmal együtt Pepit, a törpepapagájt is magával vitte, mert bár így nincs olyan intelligens lény, akivel értelmes szót válthatok, mindenfajta presszió és káros befolyás nélkül tarthattam meg önöknek ezt az előadást a koronajárvány idején gyakorolt nemi életről, amelyhez sok sikert és további szép reményeket kívánok.

Eblegor von Trottle

A Nagy Hadron Ütköztető Irodalmi Részlegének vendégprofesszora. Nemzetközi hírű irodalomfizikus, az írás és az atomfizika kapcsolatának kutatója.

Ne hagyja ki ezt sem: