A negatív gondolkodás apostola

Olvasták: 112
A legnagyobb arcok sorozat
Rajz a régi világból – életképek a magyar kocsmakultúra legszebb napjaiból
 A legnagyobb arcok sorozat e gyöngyszemében a kocsmalátogatók és idősszülő-tulajdonosok jól ismert archetípusát, a negatív gondolkodás apostolát mutatom be. Nem mintha külön be kellene mutatnom őt, sokunk számára jól ismert figura ő, ő az, aki a jóból is a legrosszabbat képes kihozni. E különös képessége alkalmassá teszi arra, hogy pillanatok alatt visszarántson minket a sötét depresszió világába, vagy – ha ellenkező előjellel – a dolgot „legott komédiának nézzük,” jót szórakozzunk rajta.
A Fapados söröző színvilágát gazdagítja, s egyben keresztmetszetét nyújtja „a szenvedő mártír-apostol társadalom” reprezentánsainak. Nem sokat iszik, mindig csak egy Hosszúlépést rendel, de… jobb lenne, ha sokat inna. Olyan típusú ember, akinek kifejezetten jót tenne, ha többet inna.
A kivetítőn épp Fradi-meccs megy, mikor belépek, rendelek egy sört, negyedórán keresztül nézem a meccset, magyar bajnoksághoz képest lendületes, jó iramú meccset látok, a hangulat is jó. Eszembe jut, hogy valóban más ilyen szép stadionban szurkolni, ez még a képernyőn is átszűrődik.
Az apostolhoz fordulok:
– Tényleg szép ez a Groupama aréna, egész más a hangulata a meccsnek benne, tisztára nyugati hangulata van.
– Erre az összelopott stadionra gondol?  – förmed rám az apostol – Hány kissrácnak kellett az iskolatejét megvonni ahhoz, hogy ezt összehordják? A mai gyerekek éheznek s akkor ilyen flancos stadionra költik az adófizetők pénzét.
– Biztos van ilyen is – próbálok árnyaltan fogalmazni – de ne haragudjon, a mai gyerekeknek nincs iskolatej, kólát isznak vagy energiaitalt.
– Na látod, már iskolatej sincs!
No, beszéljünk másról.
– Jó lett az új Star Wars film.
– Miért, mi van benne?
– Jók a díszletek. Technikailag szépen kivitelezettek a jelenetek. Szóval látványos, jól szórakozik az ember.
– Hagyjál engem azzal a műanyag vackokkal, amivel tele van az a marhaság. Még ingyen sem mennék el rá.
Úgy látom, itt már kőkemény gazdasági-jóléti érvek kellenek, emberünk már csak annak hisz.
– Az azért mégis örvendetes, hogy növekedett a minimálbér és adócsökkentés is történt.
– No persze, megnövelték a minimálbért, mások terhére! A sok kisvállalkozó meg tönkremegy! – fortyan fel keserűen.
– Miért, maga vállalkozó? – kérdezem.
– Nem, dehogy. Raktáros vagyok a Tesconál.
– Akkor miért érdekli, hogy a vállalkozók tönkremennek?
– Mert ők legalább megdolgoznak a pénzükért, nem úgy, mint a politikusok. Minden politikus lop.
– Hány politikust ismer?
– Egyet sem! De ez nem is lényeges! Mindegyikben genetikailag dolgozik a lopás ösztöne!
– De az adócsökkentésnek csak örül?
– Kinek csökkentik az adót?  A gazdagoknak? Akiknek sok adót kell fizetni, azoknak jön jól az adócsökkentés. Nekünk, kisjövedelműeknek meg teljesen mindegy!

1968-ban született, Budapesten. Az ELTE magyar-történelem szakán végzett, majd 1994-től 1998-ig a dunaújvárosi Széchenyi István Gimnáziumban dolgozott. 1998-tól 2012-ig tevékenykedett a Magyar Nemzeti Levéltárban. Irodalmi publikációi mellett számos társadalomtörténeti munkát is jegyez. 2012 augusztusától 2012 karácsonyáig Dániában tartózkodott, európai ösztöndíjjal. 2014-ben a Napsziget a Művészetekért Alapítvány Bólya Péter-díjában részesült. Jelenleg kollégiumi nevelőként dolgozik.

Egyéb Szösszenet