Támad a kínai gyilkos kávésbögre

Olvasták: 84

Az idősebbek talán még emlékeznek a régi viccre, amely szerint a negyvenes évek második felében a téeszbe érkezett agitátort végighallgatva az öreg, sokat látott Pista bácsi így kiáltott fel: „Hála istennek, azt is megértük, hogy nincs isten.”

Azóta sok víz lefolyt az ereszcsatornán, és egy kissé megváltozott a világ. Isten létét ma már nem kérdőjelezzük meg, mint ahogy a nemlétét is alig, de ha azt vesszük, akkor édes mindegy, hogy isten miként viszonyul hozzánk, őróla elmélkedő halandókról. Vígan elvan a galaktikái között, és bizonyára jókat röhög rajtunk, meg a róla gyártott vicceinken. De mert az emberiség már önmagában is egy vicc, a mindenható talán nem is igényel részünkről humoros extrákat. Tökéletes szórakoztatást nyújthat számára az a tény, hogy, mi, emberek ma már gyakorlatilag mindennel ki tudjuk nyírni önmagunkat, amihez csak hozzáfogunk.

A nagyobb, keményebb és fajsúlyosabb dolgokat kihagyva, vegyünk például egy olyan jámbor és tökéletesen ártalmatlannak látszó tárgyat, mint amilyen a kínai, bambuszrostot tartalmazó, melamin anyagú kávésbögre. Elvileg ez azért jött létre, hogy a durván környezetromboló, tehát nagyobb hatásfokkal ölni, azaz pusztítani képes eldobható, műanyag poharat kiváltsa a forgalomból, ám a sors kegyetlen iróniája következtében kiderült róla, hogy használat közben formaldehidet enged ki magából, ami olyan vegyület, amelyet főként műanyag gyanták, ragasztók előállításához használnak, de megtalálható a kipufogógázokban és a cigarettafüstben is. Az emberi szervezetbe leggyakrabban a levegővel együtt kerül be. Nagy mennyiségű belélegzése szem- és légzőszervi irritációt okoz, hosszú távon pedig növelheti bizonyos daganatos megbetegedések kockázatát.

A következtetés innentől az, hogy aki napi rendszerességgel ezekből a bambuszrostos bögrékből hörpinti föl a kávéját, nagy valószínűséggel rákot fog kapni. Már ez is nagyon elszomorító, ám az a tény, hogy mindez egy olyan termékről derült ki, amely kifejezetten környezetkímélő szándékkal jött létre, komolyan felveti annak kérdését, hogy vajon milyen emberi kézzel gyártott termékről lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy ártalmatlan? Gyanítom, hogy ha alaposan utána nézünk, akkor semelyikről. Csak egy példát mondanék: az elektromos cigaretta köztudottan azért készült, hogy a durván egészségkárosító cigaretta jámbor, ám a dohányzás illúzióját megtartó alternatívája legyen. El is terjedt világszerte, és most mit ád az úristen: olyan rémisztő hírek kaptak szárnyra, hogy Amerikában néhányan bizonyítottan ezektől az e-cigarettáktól haltak korai halált.

A lehangoló jelen tehát azt prezentálja, hogy már a kínai bambuszbögre is beállt a potenciális gyilkosok sorába. Tudom, önök erre most még csak legyintenek, mondván: orbitális marhaság rettegni egy kínai kávéscsészétől, elvégre a fekete lötty másféle anyagú ibrikből is elfogyasztható.

Ez így van, de haladjunk csak tovább azon az eszmefuttatáson, amelyet már jó ideje lebegtet a média: a körülöttünk lévő oktalan tárgyak egyre okosabbá, mi több, intelligensebbekké válnak. Nagy részük, főként az összetettebb berendezések már most is szervesen kapcsolódnak a világhálóhoz, de az egyszerűbbek sem állnak tőle távol. Bizony mondom néktek, közel az idő, amikor egy kínai bambuszcsésze éppen úgy helyet követel magának a globális gépi intelligencia felhőjében, ahogy per pillanat a hűtőszekrény.

Akkor pedig lesz nemulass, mert ezek a parányi, ármánykodó gyilkosok kedvükre kiélhetik rajtunk aberrált hajlamaikat. Lehet, hogy nyílt színi párbajban, egy szélfútta, poros utcán lőnek majd bennünket keresztül, de lehet, hogy csak az elviselhetetlenségig fokozzák majd az irántuk érzett függőségünket. Egy jó reklám például tökéletesen feledteti azt a sok irtózatot, ami az adott cikk elfogyasztása vagy használata után érhet bennünket. Ha most arra gondolnak, amire én, hogy ez részben már meg is történt, akkor emlékezzenek az öreg Pista bácsira, aki az agitátort végighallgatva megfogalmazta a kör négyszögesítését. Vagy inkább a négyszög körösítéséről, netán ködösítéséről volt szó? A végeredményt tekintve édes mindegy.

A filmes és nem filmes ismertetők avatott művelője, de más műfajokban is jártas. Csak itt és csak nekünk alkot, no meg a Regénytárnak, de az a testvérlapunk, úgyhogy ezt a botlást elnézzük neki.

Előző írás

Terror

Következő írás

A negyedfontos lövedék szerepe az irodalomban

Egyéb Szösszenet

A fallikus szindróma

Azzal kezdődött minden, hogy egy képviselő fölmutatott egy táblát a Parlamentben. Ártatlan

Megeszem a cikkem

Új értelmet nyert a „megeszem a kalapom” kifejezés, miután egy finn újságíró,