Megeszem a cikkem

Olvasták: 153

Új értelmet nyert a „megeszem a kalapom” kifejezés, miután egy finn újságíró, aki a hokivébé elején abszolút esélytelennek tartotta hazája válogatottját, annak végső győzelme után összehajtogatta és megette az ezt kétségbe vonó saját korábbi írását.

Ezt az önkritikát nevezi a szakzsargon példa értékűnek. Szerencsés módon ötvöződik benne a humorérzék a magas szintű vezekléstudománnyal, bár könnyen lehetséges, hogy a papírtól székrekedést lehet kapni. De ez már legyen a finn zsurnaliszta bel- azaz bélügye, ami meg a kellemetlen utóhatásokat illeti, vajon melyik magyar focirajongó nem enné meg a komplett Nemzeti Sportot, ha a válogatottunk megnyerné a világbajnokságot?

Mindazonáltal ez csak egy furcsa magánakció, ami azért lett világhírű, mert videó is készült róla, és az – természeténél fogva – mindjárt repült a Twitterre. Mi, a közömbös és irigy kívülállók – utóbbi a finnek vébéaranya miatt szinte természetes – csak reménykedünk, hogy a nagy médiafigyelem miatt trend lesz a dologból, és az újságírók más apropóból is megeszik majd az írásaikat. Sokkal élvezetesebb és érdekesebb volna például a sajtóhelyreigazítás, ha az ilyen jellegű pert vesztő tollnok büntetése az volna, hogy meg kell ennie a hamis rágalmat tartalmazó cikket. Garantáltan felszökne a nyomtatott sajtó iránt mutatott adrenalin szint, mert a megevéses dolog ugye, csak papír alapon működhetne elfogadhatóan. (Elvégre az a tortúra még a legelvetemültebb bértollnok esetében sem várható el, hogy elcsemegézze önnön a klaviatúráját.)

Számomra mégis az volna ideális, ha mindez a politikába is átszüremlene, és helyet kapna például a Parlamentben. Képzeljük csak el, mennyivel érdekesebbek volnának az ülésnapok közvetítései, ha a napirend előtti felszólalásokat különféle tévedések, elbaltázások, rossz szándékú vádak vagy egyéb csúsztatások miatt bekövetkező papírfogyasztás tenné színesebbé. Be lehetne építeni akár a házszabályba is, hogy az a képviselő, aki valamilyen vélt vagy valós ügy kapcsán úgy mellélőtt, mint ez a finn újságíró, köteles legyen megenni legalább az aznapi ülés kinyomtatott napirendjét.

Nagyon félek, hogy ez csak egy hiú ábránd, és dacára annak, hogy az effajta mutatványok iránt erőteljes igény mutatkozik, a finn példa örök időkre szólóan elszigetelt eset marad. De emlegetni és hivatkozni rá ettől még vígan lehet.

A filmes és nem filmes ismertetők avatott művelője, de más műfajokban is jártas. Csak itt és csak nekünk alkot, no meg a Regénytárnak, de az a testvérlapunk, úgyhogy ezt a botlást elnézzük neki.

Előző írás

Nejlonzacsi az árokban

Következő írás

A tehén arca

Egyéb Szösszenet

A fallikus szindróma

Azzal kezdődött minden, hogy egy képviselő fölmutatott egy táblát a Parlamentben. Ártatlan