Kiállítás ötször, hatszor

2017.09.04.
Olvasták: 766

Nemzeti válogatottunk egyik üdvöskéjét kiállították a portugálok elleni válogatott meccsen. Az esetről videó is készült – még szép –, amelyen tisztán látszik, hogy a magyar csatár nagy lendületet véve, kaszáló mozdulattal belekönyököl a portugál védő arcába, éspedig úgy, ahogy azt a nagy könyvben tanítják. Egyébként ez a felugrós-fejelős-könyöklős  metódus olyan mélyen beleszőtte magát a mai fociba, hogy nincs olyan meccs, amelyen ne fordulna elő. Az pedig, hogy miként szankcionálják, bírója válogatja. Van, akit azonnal lezavarnak a pályáról, van akit még akkor is hüvelykujj felemeléssel jutalmaznak, ha a lekönyökölt játékos vérbe borulva fetreng a földön. Ez, mármint a vérbe borulás egyébként hála istennek, nem hatja meg a bírókat, mert ha nem így lenne, bizonyos tétmeccseken egyesek még arra is hajlandók lennének, hogy kisebb nagyobb szúrt, vágott vagy lőtt sebeket ejtsenek magukon csak hogy az ellenfél bizonyos játékosát eltávolíthassák a küzdőtérről.

A magyar-portugál meccsen szerencsére nem folyt vér, ám az a Holdról is kristálytisztán látszott, hogy a mi fiunk erőteljesen odacsapott az ellenfél védőjének. Bizonyos vonatkozásban ez nem is baj, mert a foci férfias sport, ennél nagyobb durvaságok is napirenden vannak benne, sőt, e nélkül is elszakadhat a cérna. Megeshet például olyasmi is, hogy a könyöklő játékost a szenvedő alany az esetet megelőzően olyan verbális deliktumokkal illette, amelyek egyenként meg külön-külön is vért kívánnak. Mivel ezt a kamera meg a bíró nem láthatta és hallhatta, az odacsapás abszolút indokolatlannak és botor dolognak tűnik.

Az eset érdekessége nem is ez, mert kiállításra ezerféle ok miatt rá lehet szolgálni, ám az erősen elgondolkodtató, miként viszonyulnak hozzá azok, akik ezt az esetet jó spongyaként megszívták. Ha én is csapattag lettem volna, rettentően dühös lennék azért, hogy a 30-ik perctől ahelyett a kollégám helyett is robotolnom kell, akit már a masszőr kényeztet az öltözőben. Persze más lenne a helyzet, ha azt a bizonyos kiállítást egy száz százalékos gólhelyzetben lévő ellenfél lerúgásáért kapta volna, aki éppen lendítette a lábát, hogy belője a lasztit az előtte két méterre lévő üres kapuba, mert ekkor hálás lennék neki. Ám így, hogy egy vélt vagy valós sérelemért berámolt egy olyan pirosat, amelynek az égvilágon semmi értelme nem volt, biztosan nem nyilatkoznám azt, amit az egyik kollégája, hogy szerinte a portugál védő szaladt bele a magyar könyökébe.

Erről nekem az a vicc jut eszembe, hogy a vádlottak padján faggatják a bicskázással gyanúsított parasztot. Felszólítják, mesélje el, hogyan történt az eset. Ott ültem az udvarban, és egy fadarabot faragcsáltam – mondja a paraszt –, amikor bejött a komám, megbotlott egy téglában és beleesett a bicskámba. Aztán még így ötször-hatszor.

Kipcsák Jakab

Komoly szakmai tapasztalatokkal rendelkező íródeák, aki sajátos humoráról ismert. Egészen az Árpád házig visszavezethető táprszegyárosi kötődésekkel rendelkezik.

Ne hagyja ki ezt sem: