A mérgezett tojástól a gyilkos pólókig

Itt: Nemzetközi valóság

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, ami a világon tojásfronton zajlik: kiderült, hogy tőlünk nyugatabbra – nem mondom meg, melyik országban, mert azt úgyis tudják –  rovarirtó (vagy növényvédő?) szerrel mérgezték meg az emberiség egyik legbecsesebb kincsét, a tojást. A botrány hatalmas, a világ zúgolódik, miközben tízezer szám törik össze a tojásokat.

A kérdés egyik fele innentől az, hogy mit lehet kezdeni ilyen hatalmas mennyiségű mérgezett rántotta alapanyaggal? Bármire gondolunk, semmi sem jó ötlet. Mert vegyük például azt a hipotetikus lehetőséget, hogy ezt a masszát – a veszteségek minimalizálása érdekében – belekeverjük az állatok takarmányába, és föletetjük a marhákkal vagy a csirkékkel. A méreg innentől nem azonnal és direkt módon kerül be a szervezetünkbe, hanem később, a sült husival. Az állatok ugyanis elraktározzák ezeket a vegyszereket, és amikor levágjuk őket, nemes bosszút állva az egészet a pofánkba nyomják.

A másik lehetőség az, hogy a masszát jó mélyen elássuk a föld alá, és az egészet rábízzuk a természetre, hogy ő végezze el a dolog nehezét. Ezzel a módszerrel az a hiba, hogy a talajvíz belemossa a kemikáliákat az ivóvizünkbe, és mi azt csapvíz formájában, kicsiny, de nem lehanyagolható adagokban vesszük magunkhoz.

A következtetés tehát az, hogy a méreg – hiába minden más irányú propaganda – olyan, mint az atomhulladék: borzasztóan költséges módon kell izolálni, és még költségesebb módon semlegesíteni. Nem beszélve arról, hogy ennek a semlegesítési folyamatnak is lehetnek olyan melléktermékei, amely ad absurdum még veszélyesebb anyagokat pöknek a természetbe, mint a megsemmisítendő volt.

A valódi baj természetesen nem a tojásban rejlik, hanem mindabban, ami még titokban maradt. Emlékszik még valaki a néhány – talán tíznél is több – évvel ezelőtt kipattant guargumi botrányra? A világsajtó heteken át erről a veszélyes adalékanyagról cikkezett, aztán a botrány elült, és a guargumi azóta köszöni szépen, jól van.

Ha most egy jó tündér föllebbentené a szemünk elől a fátyolt, és radarszemekkel meglátnánk, mi mindent eszünk, iszunk vagy szívunk magunkba olyan póriasan közönséges tevékenység közepette, mint amilyen a puszta létezés, mindannyian hisztérikus rohamot kapnánk.

De ez a jelenség nemcsak a megemésztendő anyagok vonalán rombolja az életünket. Néhány hete vettem egy pólót – kínait, persze – és mert nem volt időm kimosni, azon frissiben fölvettem. Így, betöretlen módon bekkeltem ki vele a napot, ám a végén már olyan rosszul voltam a vegyszerszagától, mint Héraklész volt a Nesszosz bőréből készített kabátkájában.

Nem azt akarom ezzel sugalmazni, hogy a mérgekkel impregnált kínai holmik egy mosástól elvesztik életromboló hatásukat, de hogy jobb érzés lesz őket felvenni, az nem kétséges. Az öblítő szerek, mosóporok káros hatásait pedig ideiglenesen felejtsük el.

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.