Nekem a sör is gyanús

2016.11.30.
Olvasták: 1.5K
ser

Döbbenetes cikket találtam a neten: szerzője azt fejtegeti, hogy gyakorlatilag minden íz, amit a boltban vett táplálékainkban érzékelünk, mesterséges, vagy inkább: hamisítvány. Főként az eperre érvényes ez a sommás megállapítás, mert az a sok minden, amit eper ízű termékként megveszünk már azért sem lehet természetes alapanyagú, mert a Föld összes epertermése ezeknek a cikkeknek csupán a 0,5%-át fedezné. Jön tehát a vegyipar, amely különféle trükkökkel beleoltogatja az eper ízűként kínált krémesekbe, italokba, satöbbibe a valódiság meg a természetesség illúzióját. A cikk nem tért ki arra, hogy ezek az ízek vajon mérgezőek-e, vagy csak ártalmatlan adalékok, de ha engem kérdeznek, én inkább az előbbire szavazok. Ami epruvettákból kicsöpög, és nagy mennyiségben talál magának helyet az ennivalónkban, egész egyszerűen nem lehet ártalmatlan.

Az írás nem vett elő minden ál-élelmiszert, mert akkor Wikipédia terjedelművé duzzadt volna, de rávilágított arra, hogy gyakorlatilag minden, amit eszünk, iszunk vagy illatként beszippantunk, a modern vegyipar mindenhatóságát dicséri. Ezt persze ironikusan kell érteni, mert az ember ugyebár nem arra termett, hogy laboratóriumból táplálkozzon, de mindenkinek megvan az alapvető joga az epres joghurthoz, meg minden egyébhez, például a sörhöz, ami nekem ugyancsak gyanús.

Széles körű és hosszan tartó megfigyeléseim alapján ki merem jelenteni, hogy a világon gyártott és elfogyasztott sör mennyisége nem áll arányban az árpával és komlóval bevetett területek nagyságával. Árpaföldet itt-ott még lehet találni, de komlót nagyítóval sem. Ezzel szöges ellentétben áll a sör föllelhetőségének gyakorisága, ami ugyebár tetemes: a legeldugottabb közértben is ebből az italneműből van a legnagyobb választék, nem beszélve a szupermarketekről, ahol a Kínai Nagy Falat idézik a belőle halmozott készletek. És ez csak egyetlen ország – egészen pontosan Magyarország. Ha ezt az irdatlan sörmennyiséget beszorozzuk a világon működő szupermarketek, kisboltok, kocsmák és egyéb sörlelőhelyek számával, az jön ki, hogy a szárazföldi területek durván 99%-án árpát és komlót kéne bevetni, ami ugyebár nonszensz.

A sör tehát gyanús. Azt nem merem állítani, hogy nem árpából meg komlóból készül, de hogy az alapanyagokkal valami stiklizés folyik, az holtbiztos. Lehetnek például genetikailag manipuláltak, olyanformán, hogy a modern sörhöz sokkal kevesebb árpát és komlót használnak fel, mint Hrabal idejében. Teljes bizonyosságot az hozna, ha visszautazhatnánk az időben és belekortyolhatnánk a 150 évvel ezelőtt csapolt nedűkbe. Valószínűleg megvilágosodásunk támadna azt illetően, hogy a sör tekintetében ugyanúgy átvernek bennünket, ahogy a kenyér meg a tejtermékek vonatkozásában. Talán a vízben még reménykedhetünk, bár ahogy a klímahelyzet alakul, ebben sem lehetünk abszolút biztosak. Megtörténhet, hogy már ez is génkezelt.

Benői Sztipán

Lapunk megbízott főszerkesztője, redaktor, tápszergyáros, több iskolaújság és irodalmi periodika (egyebek mellett a Tébolyda című, a kortárs magyar irodalom színe-javát felvonultató antológia) szerkesztője, szerzője, a Rejtő Jenő által kabarétréfa-szereplői rangra emelt Benői Ede tápszergyáros dédunokaöccse.

Ne hagyja ki ezt sem: