A takarítás fenomenológiája

Itt: Szösszenet
takaritas

Ma a takarítás világnapja van: az ENSZ 1992-ben meghirdetett Környezetvédelmi Programja (UNEP) szeptember 20-ra tűzte ki azt a napot, amelynek célja a világméretű nagytakarítás. Az akció Ausztráliából indult, ahol 1989-től szervezik az országos nagytakarítás napját. Magyarországon a dátumhoz legközelebb eső hétvégén a környezet megtisztítására hívják fel az embereket.

Eddig a hivatalos rész, most pedig következzen a felhívás: mivel egyébként is ősz van, ilyenkor az ENSZ-től függetlenül sem árthat meg egy kis portörlés. Ragadjon hát mindenki seprőt vagy porszívót, és habitusától függően bánjon el vele! De aki nem túl járatos ebben a dologban előtte azért nem árt, ha egy kicsit tájékozódik, mert ha csak úgy, hűbelebalázs módjára nekiugrik, könnyen megeshet, hogy a porcicákkal együtt a valódi macskákat is kihajítja a házából.

Az egyik csalhatatlannak tartott módszer az, hogy a takarítás megkezdése előtt az ember főzzön magának egy kávét, és üljön le vele a gépe elé, hogy a világhálón rákeressen ennek az egésznek az elméletére. Az sem árt, ha a közösségi videomegosztókon megtekint néhány filmet a helyes seprűhasználatról, és átböngészi a szakfórumokat, hogy ki, mit mond erről a sokak által nyűgösnek tartott tevékenységről. Amikor úgy érzi: képben van, a világért se fogjon hozzá élesben a művelethez, hanem végezzen próbatakarítást egy semleges helyen. A kórházak idegosztályai meg baleseti rendelői tele vannak olyan alakokkal, akik nagy mellénnyel, meggondolatlanul kezdtek el takarítani.

Végezetül, de nem utolsó sorban a közösségi médiában is érdemes futni néhány kört. Ki kell posztolni, azt hogy „képzeljétek pupákok, ma takarítani fogok!”, lehetőleg egy pöpec helyzetfotóval illusztrálva, amelyen jól kivehető a ránk váró feladat óriás volta. Eztán már nincs más dolgunk, mint válaszolni a sorra érkező kommentekre, azok lájkolását is beleértve. Ha szerencsénk, meg jó nagy rajongói körünk van, ez a diskurzus egész nap eltart, és mert az UNEP- felhívása csak mára érvényes, szerencsés esetben meg is úszhatjuk takarítást.

De ha mocorog bennünk a lelkiismeret, és úgy érezzük, minden fáradozásunk dacára igenis takarítanunk kell, készítsük el a Majoros-féle takarítométert, aminek rövid műszaki leírása a következő: fogjunk egy fadobozt, amelynek a tetejét fedjük be átlátszó üveggel. A dobozba ezt megelőzően állítsunk bele egy jó erős fényű, tartós elektromos fényforrást, amelyet hagyjunk folyamatosan bekapcsolva. Ha a lámpa fénye áthatol az üvegen, nincs baj, de ha a rátelepedett atmoszférikus por miatt egy csipetnyi nem sok, annyi világosság sem szűrődik ki a dobozból, akkor sajnos nincs mese: takarítani kell.

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.