Kóser-e a levegő?

Itt: Szösszenet
koser_kola

Érdekes cikkre bukkantam a neten: kiderült, hogy a Coca-Cola receptjének féltve őrzött titkát – jobban óvják, mint az USA aranytartalékát Fort Knoxban – egy alkalommal mégis megmutatták egy kívülállónak. A dolog mögött önös üzleti érdek húzódott, mivel a zsidóságnak tudnia kellett: az ital összetevői megfelelnek-e a kóserség követelményeinek vagy sem. Hatalmas piac forgott kockán, ezért a kólagyártó gigacég sóhajtva bár, de megmutatta a receptet egy rabbinak. Előtte azért – biztos, ami biztos alapon – a komponensek mellől kiradírozták a mennyiségi mutatókat, nehogy a derék rabbit megkísértse az ördög. A vizsgálat eredménye az lett, hogy némi összetevő módosítás után a kóláról kimondatott: a velejéig kóser, tehát a világ zsidósága a bűnbeesés veszélye nélkül, szabadon kortyolhatja.

De a dolog azért nem volt tükörsima, mert a barna löttyben volt egy édesítőszer, ami bizonyos feltételek mellett mikroszkopikus mennyiségben ugyan, de képes volt alkohollá erjedni, ezért a legnagyobb zsidó ünnepeken, amikor a szuperkóserség követelménye lép életbe, a fogyasztása neccessé változott. Most éppen nincs előttem a cikk, de úgy rémlik, a Coca-Cola később orvosolta ezt a problémát, így az isteni nedű napjainkban már minden további nélkül szuperkóser.

Miért mondtam el mindezt? Csak azért, mert kívülállóként nem hagy nyugodni ez a mikroszkopikus, mikromolekuláris bűnbeesési lehetőség. Érdekelne például, hogy történt-e vizsgálat annak kiderítésére, hogy a levegő – különös tekintettel annak városi előfordulására – kósernek mondtató-e? Az ügy nem is annyira nevetséges, mint amilyennek látszik, mert ugyebár ez is – mármint a levegő – fogyasztási cikk: beszívjuk, vedeljük és nyeljük, vagyis szervezetünk interakcióba kerül vele. Ezért, ha nanoszinten is, de ha bizonyos körülmények között olyasmi van benne, ami a zsidó hit szerint oda nem illő, egyszer s mindenkorra lőttek a mennybemenetelünknek.

Nem vagyok túl jártas a zsidó ünnepek rituáléjában, de ilyen levegőbalesetek teljesen véletlenül is megtörténhetnek: szombat reggel, a nyitott ablakon például betódulhat a künti légáram, és besodorhatja a szomszédban lakó keresztény fickónak a saját teraszán kifejtett erősen alkoholszagú böffentését.

Ennél sokkal érdekesebb az, hogy a városi levegő tele van olyasmivel, amihez képest a rézeleje közönséges harmatvíz. Rágondolni sem merek, mi mindent szívok magamba az alatt, amíg reggelente, munkába menet átgyalogolok a Margithídon. Nem beszélve arról, ami a szervezetemmel visszafelé, úgy délután 5 óra tájban, a csúcsforgalom idején történik. Aztán meg, ha már itt tartunk: egyre több olyan gyámoltalan hangvételű cikk jelenik meg, hogy a mobilozás igenis rákkeltő. Teljesen mindegy, hogy a fejünkhöz szorítjuk, vagy a zsebünkben hordjuk a telónkat, legfeljebb másik szervünket fogja megtámadni a kórság. Igaz, hogy ez nem élelmezési kérdés, de talán a kóserség tézise sem teljesen az. Kíváncsi lennék, hogy a zsidó egyház végzett-e kóserségi tesztet a városi levegővel és a mobilozással, hogy az egyéb, szervezetünket naponta roncsoló vegyi hatásokról ne is beszéljünk.

Ha valaki tudja a választ, ne habozzon értesíteni.

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.