A falu és a színházjegyek

Olvasták: 108
szinhaz

A városlakók azt hiszik, hogy egy zsákfaluban soha nem történik semmi érdekes, mert mi is történhetne? Akik így gondolják, akkorát tévednek, mint a tabajdi fűszeres, aki fogadni mert volna nagy tétben felesége hűségére, de egyszer korábban ment haza, mint ahogy évtizedek alatt szokása volt. Na, akkor döbbent rá, hogy senki se tévedhetetlen.

– A városban se történik ám mindig valami érdekes meg izgalmas – legyintett Fuvaros, mikor szóba került a téma. – Az utak egyre rosszabbak, az alkatrész drága, mint a jófene, fuvar meg alig akad – magyarázta hétvégén János ivójában. Aztán leült negyediknek a szokott asztalhoz. Kálmán úr volt az osztó, krupiékat megszégyenítő eleganciával kevert és osztotta a kopott lapokat.

Fuvaros – mivel ő ült jobbról – kapta az első kettőt, a talont.

– Az első megnézés joga olyan – szűrte fogai között a szót – mint az első korty az újborból, vagy csikorgó hideg reggelen a kerítésszaggató pálinkából.

– Vagy az első csók – mondta ki a végső érvet Balázs bácsi, és senki se tromfolta le. Az ulti viszont félbe szakadt, pontosabban el se kezdődött, és a faluban sokáig emlegették ezt az estét. Nyílt az ajtó, elsőnek Pali bácsi lépett be, és utána a NŐ.

– Igen, így, csupa nagybetűvel – tette hozzá mindig Fuvaros, ha szóba került ez az esemény. – Mert az volt, az bizony, esemény! – jegyezte meg ilyenkor halkan Jani, és kezében megcsörrentek a poharak.

A sort és az ajtót az új falubéli zárta, akit maguk között csak Tetkósnak emlegettek. A 40-es számú nádfödeles házat vette meg úgy fél éve, szépen rendbe is hozta némi kis segítséggel, s végül kirakta a kapura szépen cifrázva, hogy Kántor, meg hogy Fazekas. Balázs bácsi, aki harangozó és templomszolga volt anno régen, majd gutaütést kapott, amikor meglátta a feliratot. Napokig morgott, hogy döntse már el ez a csücske – ami jöttmentet jelent –, hogy akkor micsoda. Mert ha kántor, menjen a szomszéd faluba, ott még működik a templom, ha meg agyagos, itt éhen halhat, ha ebből akar megélni – s erre a gondolatra egy kicsit elmosolyodott.

A faluban mindenkinek volt szilkéje, csöcsös korsója, butykosa, meg mindenféléje agyagból, és még a legszegényebb konyha falán is tucatszám lógtak a csicsás tányérok. Régen a fél falu ebből élt, csak aztán kihaltak, akik korongoztak, égettek, csinálták a használati tárgyakat meg a szépen írókázott díszeseket. Az új falubéli azonban nem árult, hétvégén jött egy kis teherautó, arra pakolta fel a ládákat, gondosan lekötve, ami előrelátásról tett tanúbizonyságot, arra a 17 km-nyi kátyúra gondolva, ami kivezet a műútig.

– Szép zsenge májusi este volt, mikor ezek hárman bejöttek – tette hozzá Nyanyó, hogy mondjon már ő is valamit. – Pali bácsi olyan volt, mint mindig, a Tetkóson meg tiszta zubbony feszült.

De a nő! Az egyszerűen gyönyörű volt! – és sokat sejtető kézmozdulattal jelezte, hogy mennyire az volt. Még Erzsi mama is elismerte, hogy igencsak szemrevaló fehérnép lépett be akkor az ivóba. Körülnézett, összecsapta a kezét, és felkiáltott, hogy ez milyen retró, majd szépen, tisztességesen jó estét kívánt. A hölgy – mert az volt, az ám, morogta Kálmán úr – mosolyogva odament a pulthoz, és letett a sarkára egy kis köteg színes papírt. Aztán azt mondta, hogy ő színésznőnek tanul, és a Tamás olyan sok szépet mesélt már a faluról, meg hogy milyen kedvesen befogadták, hogy hozott ajándékba színházjegyeket. Vasárnap lesz fellépése a megyeszékhelyen, jöjjenek el, nagyon örülne. Mire valaki is megszólalt volna, már ki is libbent a kocsmaajtón, nyomában a Tetkóssal, aki ezek szerint a Tamás névre hallgat. Csak Pali bácsi maradt, aki kikérte a deci félédes borát meg a pohár vizet. A ventillátor egyhangúan nyikorgott, a csend kezdett felengedni. Fuvaros krákogott, Jani kézbe vette a jegyeket, Erzsi mama sört kezdett csapolni. Az élet visszatért a rendes kerékvágásba. Legalábbis ekkor még úgy tűnt. De tévedni emberi dolog – mondta az egyszeri fűszeres is annak idején.

Előző írás

Risen

Következő írás

Illés bácsi gatyája, avagy esetem az albán fagylaltossal

Egyéb Szövegközpont

Büféasztal

Mindenekelőtt pár szót ejtenék csak úgy, általánosságban. Az ember azt hinné, hogy

A Szöveg

Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: a Szöveg vagyok. Életkorom a múlt homályába vész,

Küldd tovább?

E modern kor modern embere már nem kap levelet. Olyan igazit, postaládába