Vízvilágnapi lamentáció

Olvasták: 105
teve

Ma a víz világnapja van, ami azért sikkad el a jeles események között, mert ma már minden nap valaminek a világnapja. Ha csak egy-két ilyen manifesztáció létezne, úgy tutujgatnánk őket, akár a hímes tojást, de így rájuk se bagózunk.

A vízzel azért más a helyzet: ez az anyag már a történelem hajnalán ellentmondásos viszonyba keveredett az emberiséggel, olyannyira, hogy a vízlobby idővel teljesen a markába kaparintotta a tudományt, mert elhitette, hogy egy abszolút ártalmatlan, sőt, kifejezetten hasznos folyadékról van szó. Pedig az igazság ennél sokkal morcosabb. Kevés szó esik például arról, hogy aki életében akár csak egy kortyot is elfogyasztott ebből a nedűből, előbb-utóbb meg fog halni. Nem is kell krónikus vízivónak lenni ahhoz, hogy kialakuljon a vele kapcsolatos függőség. Még azok sem menekülnek meg tőle, akik víz helyett következetesen sört vagy bort fogyasztanak, mert ezekben is bőséges mennyiségben fordul elő a víz. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy a krónikus alkoholisták is a víz miatt purcannak ki, hiába mond mást erről az orvostudomány.

A víz mindenben jelen van, ami ártalmas, így például a legerősebb mérgekben is akad belőlük pár csepp, amit ha kivonnánk, a méreg porrá válna és elfújná a szél. De nem feltétlenül és nem csak ebben nyilvánul meg a víz rendkívül káros hatása. Vegyük például a fürdést. A statisztikai kimutatások egyértelműen bizonyítják, hogy aki legalább egyszer fürdés vagy más eljárás formájában interakcióba kerül a vízzel, 100%-os bizonyossággal meg fog halni. Ezzel leginkább a francia uralkodó, XIV. Lajos volt tisztában, aki életében csupán kétszer ült fürdőkádban, ám ez a prevenció sem mentette meg az életét: egyszer csak fogta magát és meghalt.

Összegzésként tehát elmondhatjuk, hogy a víz egyfajta civilizációs átok. Ha nem szoktatnának rá bennünket már csecsszopó korunkban, talán örökké élhetnénk, de azzal, hogy naponta literszám fogyasztjuk, súlyos traumáknak tesszük ki a szervezetünket. Mindezt még az is tetézi, hogy a világgazdaság szemmel látható érdekszövetségben áll a nagyobb vízforgalmazókkal, így nincs rá lehetőség, hogy a tájékozott és felvilágosult kisebbség erőteljes kampányba kezdjen azzal a szlogennel, hogy a víz öl, butít és nyomorba dönt. A dolgot az is nehezíti, hogy a vizet általában sunyin, elrejtve csempészik bele az étrendünkbe, így akkor is vizet fogyasztunk, ha egészen másban reménykedünk.

Talán Matuzsálemnek is az a titka, hogy egész életében nem ivott egy kortyot sem ebből az ősméregből. Aztán egyszer, úgy 960 valahány éves korában eleredt az eső…

Komoly szakmai tapasztalatokkal rendelkező íródeák, aki sajátos humoráról ismert. Egészen az Árpád házig visszavezethető táprszegyárosi kötődésekkel rendelkezik.

Előző írás

Az idus

Következő írás

Egy különleges meghívó

Egyéb Szösszenet

Megeszem a cikkem

Új értelmet nyert a „megeszem a kalapom” kifejezés, miután egy finn újságíró,