Sebezhető felületek

Itt: Verskredenc

– Elborzadok, ha belegondolok – fejtegeti a barlangrajzoló az agyagtábla-öntőnek –, hogy emberkéz gyártotta apró táblácskákra akarják mostanában egyre többen a rajzokat és írásokat rögzíteni. A tábla bármikor összetörhet, a töredékek elkallódnak, a rajzok elvesznek! A barlangban, a Magas Akarat által hasított sziklafalakon ott a nagyapám, a nagyapám nagyapjának, és az ő nagyapjának a rajzai… A barlangot nem lehet összezúzni!

– Elhűlök, ha belegondolok – fejtegeti az agyagtábla-öntő a papírmerítőnek –, hogy porladó, leheletnyi növényi felületre akarják mostanában egyre többen a rajzokat és írásokat rögzíteni. Egyetlen szikra, és a papír lángra lobban, elhamvad, az írás megsemmisül! Az agyagtáblát tűz nem fogja, víz nem mállasztja, s ha el is törik, a darabkái összerakhatók, keretbe szoríthatók… A karcolt szöveg fennmarad!

– Elámulok, ha belegondolok – fejtegeti a nyomdász az informatikusnak –, hogy jelsorokra és internetre akarják mostanában egyre többen a rajzokat és szövegeket bízni. Áramszünet, és a szöveg hozzáférhetetlen! Volt, nincs! A könyv, ha csak száz példányban nyomtatták is ki, valós tárgy, és az évszázadok viharain túlevickélve mindig fennmarad néhány példánya, amely napvilágnál kézbe vehető és olvasható!

– Elszörnyedek, ha belegondolok – fejtegeti az informatikus a pszichokarbantartónak –, hogy közös telepatikus mezőre akarják mostanában egyre többen a rajzokat és szövegeket bízni. Tudatzavar, és a szövegek máris eltorzulnak! A helyreállítás is kétséges! A jel-kódolás független a pillanatnyi humán kondícióktól, és a szépapám merevlemezéről ma is pontosan azt olvashatom, amit ő írt oda, bármilyen állapotban is vagyok!

– Elszomorodom, ha belegondolok – fejtegeti a képzelő a barlangrajzolónak –, hogy fizikai síkon, két dimenzióban akarják mostanában egyre többen az ábrákat és gondolatokat megjeleníteni. A rögzítés blokkolhatja az áramlást! Az ősi ábrák és szövegek finom alakulása, a közös képzelet munkája és játéka elakadhat! Az emberi tudatok harmóniája és békéje addig tart, amíg nem akarunk letapadni az anyagi valóságban!

1969-ben született Budapesten. Első publikációja a Ligetben jelent meg 1990-ben. Éveken át emberi jogi aktivista, majd szociális segítő volt, ezek a tevékenységek szervesen kapcsolódnak írói (szépírói, közírói, szerkesztői) működéséhez.