Klímaváltozás a zsebben

Einstein állítólag azt mondta, hogy csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi butaság, bár az elsőben nem egészen biztos. Leshetjük távcsöveinkkel a végtelent, visszamehetünk az időben akár az ősrobbanásig vagy még azon is túlra, az emberi hülyeség hatásmechanizmusát sosem fogjuk megfejteni. Olyan ez, mint a gravitáció: mindenütt ott van, és kész.

Képtelenség megérteni például annak a 17 éves svéd lánynak az észjárását, aki a skandináv jólétet nem bírván elviselni, elindult Szíriába, hogy a terrorizmus izgalmas hivatásának élhessen. Valahol délen, egy kompkikötőben kapcsolták le és zsuppolták haza, de szerintem hagyni kellett volna, hadd próbálkozzon. Az emberi jogok alapdeklarációjának ugyanis van egy ki nem mondott, titkos záradéka is, amely szerint mindenki úgy teszi tönkre a saját életét, ahogy akarja.

A svéd lány tehát nem tudott kiteljesedni saját idiotizmusának csapásvonalán, de mindez csak egy porszem ahhoz a galaktikus méretű hülyeséghez képest, amelyet nemrég egy amerikai elnökjelölt szájához kötözött a média. Ez az IQ bajnok – nem írom le a nevét, nehogy megsértődjön – azt találta mondani, hogy a klímaváltozás csak egy tudománytalan humbug. Érvelése szerint minden a legnagyobb rendben van, mert éppen a tudomány adja a bizonyítékot arra, hogy a klíma folyton változik. Emberünket nem érdeklik a mérési eredményekből képezett statisztikák, meg azok a riasztó időjárási jelenségek, amelyekre néhány évtizeddel ezelőtt még mutatóban sem akadt példa, mereven ragaszkodik forradalmian új elképzeléseihez.

Mindez még nem volna baj, mert a hülyeség a maga privát, elszigetelt világában még szórakoztató is lehet, a gond akkor jelentkezik, amikor az ostobasághoz hatalmat társít az Úristen. A svéd lány sem ártana senkinek, ha otthon, szép kényelmesen éldegélne, és vízióit a 21. századi alanyi költészet javára fordítaná, viszont mindez hajmeresztővé válik, ha Kalasnyikovot vagy jóféle svéd dinamitot nyomnak a kezébe.

A politikusokkal még óvatosabban kell bánni. Nem azért, mert sosem lehet tudni, milyen lobbyérdek feszül a szavaik mögött, hanem mert olyan könnyen és fesztelenül bújnak be önnön hülyeségük bő lebernyege alá, mintha az tényleg valami cserélhető ruhadarab lenne. Olyan álca ez nekik, mint a kaméleonnak a fügefalevél vagy az imádkozó sáskának a zsoltárkönyv. Talán még nevetgélnek is rajtunk, hogy elhisszük nekik a halandzsa beszédet, ki tudja.

Mindezt azért mondtam el, hogy érzékeltessem: a politikusi baromságokkal óvatosabban kell bánni, mint a nitroglicerinnel. Elég csak meglötyögtetni egy kicsit és máris robban, mi pedig elszállunk a búsba, mindenestől. Ha két kezünk közé szorítva a fejünket elszörnyedve mondogatjuk, hogy atyavilág, mekkora barom ez az ürge, gondoljunk arra: ezek az alakok sosem észből nyilatkoznak, hanem zsebből. Ott pedig valóban nem érződik a klímaváltozás.