Regina néni, a végzet asszonya

2015.12.05.
Olvasták: 1.4K

A jókedv tetőfokán jelent meg Regina néni. A szokottnál is több ruha védte sovány testét, a kabát fölé színehagyott nagykendőt kötött. Molyrágta kucsma ült egérszürke kis kontyán. Olyan gyorsan halkult el a zajongás a teremben, mint tavaly húsvétkor, amikor tévedésből a szomszéd falu helyett ide vonult ki a fél megyei rendőrség. Regina néni körbenézett a megdöbbent arcokon, majd bólintott, és peckesen – már ahogy nagy gumicsizmája engedte – odabaktatott a pulthoz, és kikért egy fél kevertet. Egy kortyra nyelte le, s ügyet se vetett azokra, akik kezüket-lábukat törték, hogy rendezhessék a számlát. Szó nélkül ment ki a kocsmából.

Egyszerre engedte ki a vendégsereg a bent rekedt levegőt. Kisfuvaros meg vette a bátorságot, és végre megkérdezte, ami kiskamasz kora óta izgatta, hogy mitől volt olyan nagy szám ez a Regina néni?  Mindenki Balázs bácsira nézett, mint a téma szakavatottjára, aki kis tűnődés után megpederte kicsit lekonyuló bajuszát és így válaszolt: – Hát, aranyból volt néki a sunája – s erre rábólintott a fél kocsma.

A csend megsűrűsödött, angyal szállt el a férfiak feje fölött, visszahozva egy pillanatra a régen elmúlt ifjúságot.

Salánki Anikó

A Regénytár 2014-es jubileumi novellapályázatának első helyezettje.

Ne hagyja ki ezt sem: