Amikre ügyelned kell

Itt: Szösszenet
kaveivas

Bevallom, kedvenc olvasmányaim közé tartoznak a különböző tanulmányok. Igaz, nem szaklapokból olvasom azokat, ám a lényeget a bulvársajtó mellett néha még színvonalasabb újságok is megírják. Emlészem, néhány éve az amerikai sajtóban megjelent egy tanulmány a kínai konyháról. Szerzőinek hosszas kutakodást követő megállapítása szerint a kínai konyha közel sem olyan egészséges, mint azt sokan képzelik. Nem sokkal később a statisztikák azt mutatták, hogy országszerte harminc százalékkal csökkent a kínai éttermek forgalma. Ezt követően egy újabb tanulmány arról tudósított, hogy bár nem teljesen egészséges, de nem is káros a kínai konyha. Legfeljebb a párolt hangyaboly lehet ártalmas, ha megakad a torkunkon.

Aztán ott van a vörösbor. Világszerte elterjedt, hogy az mennyire egészséges. Mivel az olaszok és a franciák isszák a legtöbb vörösbort, ezért náluk az átlagnál magasabb a várható élettartam. A vörösbor jó a szívre, az agyra, a bélműködésre és még a tyúkszemet is megvakítja. Persze csak mértékkel. Azt már egyik tanulmány sem jelzi milyen mértékkel. Pohárral, literes kancsóval vagy akós hordóval. Mert ez talán nem mindegy. Az alkoholszint színt visz az életünkbe, egy bizonyos mennyiség után duplán lát az ember és mindent sokkal élénkebb színben. Ilyenkor valóban megnő a várható élettartam, hiszen az ember bizakodóvá válik, képzeli, hogy örökké fog élni.

Időnként azonban megjelennek más tanulmányok is, amelyek jóindulatúan figyelmeztetnek mindenkit az alkoholban – így természetesen a vörösborban is  – rejlő veszélyekre. Az emberek egy része ettől még élvezi, sőt kimondottan keresi a veszélyeket. S inkább a vörösborban, mint a sziklamászásban. Sajnos azt még egyetlen tanulmány, illetve statisztika sem állapította meg hány embernek okozta halálát a vörösbor, és hánynak egy hólavina a svájci Alpokban.

Most éppen, egész pontosan tegnap került kezembe egy újságcikk, amely kimondottan szívderítő a kávéfogyasztók számára. Eszerint egy új tanulmány, amely az Amerikai Kardiológiai Társaság magazinjában jelent meg, határozottan állítja, az egészségünknek nagyon jót tesz a kávé. A kávéfogyasztók kevésbé halnak meg szívbetegségek, cukorbetegség, májrák és olyan idegrendszeri problémák miatt, mint az Alzheimer, Parkinson.

Frank Hu, a tanulmány szerzője mindamellett elismeri, hogy az emberek életének hosszában más tényezők is szerepet kapnak. Erre nem tér ki konkrétan, de én biztosan tudom, egy harmincöt éves, súlyos autóbalesetben elhunyt férfi életét a literszámra fogyasztott kávé sem hosszabította meg.

Korábban olvastam néhány másik tanulmányt, amelyeket a fentiek cáfolataként értelmezek, mert a kávé, pontosabban a koffein káros hatásait ecsetelte. A kettőt összevetve semmivel nem lettem okosabb.

Megnyugtat viszont, hogy tavaly én is végeztem egy felmérést a Balaton mellett. Felmérésem eredményét még nem fejtettem ki tanulmányban, de a lényeg a következő: csípnek a rohadt szúnyogok.

És büszke vagyok rá, hogy ezt eddig még senki sem cáfolta meg.

2017-ben bekövetkezett haláláig az Irodalmi Élet oszlopos szerzője volt. Társhonlapunk, a Regénytár közösségi díjat nevezett el róla.