Tenyérrel a festménybe

Az egész netes világ azt a kölköt sajnálja, aki egy múzeumlátogatás során a saját lábában megbotolva beletenyerelt egy másfél millió dolláros festménybe. A kép berepedt, lesz dolga vele a restaurátoroknak, a biztosító pedig vakarózhat vagy pereskedhet, de az esetről készült videó összehozott néhány százezer kattintást.

A hírből nekem az derült ki, hogy az általános közvélekedés sajnálja ezt a gyereket, csak én nem, mert én ütném, mint epsomi zsoké a favoritot. Ha belegondolok, hogy engem ennél milliószor kisebb vétségért is moslékkeverő fával tángált a jóanyám, azonnal tótágast áll bennem az igazságérzet. A videó rövid, és nem is túl jó felbontású, de így is kiderül belőle az, hogy a fiú unalomtól sújtva téblábol, miközben nulla érdeklődést mutat a körülötte lévő élet iránt. A tanító néni elcipelte a múzejomba, hogy ragadjon rá némi kultúra, ám ő ezt csupán annyira igényelte, amennyire a kecskebéka a Sassoon hajvágást. Csengett, lengett a csoporttal, nem ott volt az esze, hanem ki tudja, hol, és a vége az lett, ami.

Megjegyzem: az ügy hatványozottan is kínos. Nem csodálkoznék, ha bekerülne egy rejtélyekkel foglalkozó tévésorozatba, mondjuk, a NASA lezáratlan aktái címűbe, ahol csupa ilyen vadító eset sorjázódik. Az a tény, hogy a kölök megbotlott a saját lábában, finoman szólva is arra utal, hogy nem a művészet fenomenológiájával volt elfoglalva. Aki tiszteli és értékeli a kultúrát, tudja, hogy a múzeumban nem őgyelegni kell, hanem vizuális módon interakcióba kerülni a kiállított tárgyakkal. Szükséges egy bizonyos távolságtartás is, hogy tisztán, élesen láthassuk a lényeget, ha pedig közel hajolunk, még a lélegzetünket is vissza kell tartanunk arra a pár pillanatra.

A misztikum második része maga az esés. A videón jól látható, hogy a gyerek ahelyett, hogy az egyensúlya elvesztésekor a kép előtti asztalra támaszkodott volna, minden teketória nélkül a falon lévő képre nyomta a mancsát. Ebből arra lehet következtetni, hogy még azzal sem volt tisztában, mi az értékesebb: a kép előtti távolságtartó asztalka, vagy a mögötte lévő festmény. Tudom, hogy reflex tekintetében nem vagyunk egyformák, de gondolom, tízből kilencen azért korrigálnánk valamennyit a zuhanásunkon, ha az a nyilvánvaló veszély fenyegetne bennünket, hogy egy műkincsen fogjuk tesztelni tömegünk és a tehetetlenség együtthatóját.

A gyerek ezt az egész ügymenetet valami bravúros módon negligálta, mintha csak szánt szándékkal rongált volna. De lehet, hogy csak túl sok Mr. Bean filmet nézett.

Fiatal kanadai novellista. Hazájában főleg tárcanovelláiról ismert.

Előző írás

Nyolc zsömle

Következő írás

A Ceres csöcse

Egyéb Nemzetközi valóság

A tehén arca

Olvasom, hogy az emberiség legnagyobb szabású építkezését tervezik megvalósítani Afrikában. A Nagy