Uborkaszezon

koviubi

A nyár tombol, most már igazán/ezerrel, nem csak olyan tessék-lássék módon. Harmadfokú hőségriadóval, ingyenes vízosztással, olvadó aszfalttal. Ilyenkor a bedöglött klímát átkozva vagy félájultan pörkölődve a strandon az egyik haldokló zuhanyrózsa csöppjeire áhítozva az ember punnyadtan néz ki a fejéből, és csodálkozik, hogy mi a fenének is várta annyira ezt a tikkasztó/döglesztő meleget?

Az, hogy uborkaszezon, két oldalról megközelíthető fogalom. Átvitt értelemben régen – szóval még az internet meg az okostelefon, meg a gomba módra elszaporodott tök jó, állat és király „Fest”-világ előtt – holt időt értettek alatta. Főleg a zsurnaliszták, akik az újságírás ősi mesterségét űzték a nyomtatott sajtó korában. Akkoriban /is/  – nyár lévén – bezártak az iskolák, színházak, bíróságok, parlament / nagy üzletek nem, mert nem voltak, kicsik meg amúgy sem voltak nyitva/. Ebből következett, hogy az égadta világon nem történt semmi, és az volt a hír, hogy a postás harapta meg a kutyát, és nem fordítva, mint ahogy illik, de az ugye nem volt hír. Ilyesféle uborkaszezon, vagyis  eseménytelen időszak ma már nincs. Hogy is lehetne? Pont nyáron? Igaz, hogy – példának okául – az állandó színházak bezártak, de van szabadtéri/vár/pajta/vízi/barlang/ utcai és egyéb teátrum.

A szórakozásról meg gondoskodik a bor, sör, meggy, dinnye, hal, birka, virsli, lecsó, grill /egyszóval: gasztro/ meg  kulturális (zene, tánc, film, könyv – sorrend önkényes!) és ezernyi más fesztivál, meg falu- és városnap, főzőverseny, mazsorett. És a „Festek”. Koncertileg. /Ezekről most nem!/ És várja a jónépet a vásár, sokadalom, vigalom, vigasság, kavalkád, forgatag, felvonulás,  kinek- kinek igénye, ízlése, lehetősége, kívánalma és főleg pénztárcája szerint. Mert lehetőség az van. Kivilágos kivirradtig. Ezután meg ritkán /néha/gyakran a menetrendszerűen megérkező másnaposság, ami egy igazán belevaló (úri) murit követ. Macskajaj, meg fogadkozás, tuti tippek, jól bevált patikaszerek. És itt jön a képbe az uborkaszezon másik oldalról való megvilágítása. A piacok standjairól, a boltok ládáiból rövid úton üvegekbe rakva, azok pediglen az udvarok, folyosók/gangok, erkélyek szélvédett/napsütötte sarkaiba kerülve érlelődik az uborka, kovászolva. E pillanattól kezdve már csak néhány nap türelem, és – lehűtve! – fogyasztható savanyúságként, magában is, leve gyógyír a fent említett másnapos gyomornak. Azt hinnénk, egyfajta recept alapján készül, csak úgy lazán: uborka, víz, só, kenyér, torma, kis fürt zöld szőlő. De csak kérdezzük meg a piacon uborkát (népiesen ugorkát) vásároló háziasszonyt, vagy a szomszédot, vagy kattanjuk rá a netre, és rájövünk, hogy ahány ház, annyi recept. Kenyérrel (pirítva)  vagy anélkül, helyette  krumplival /ugyan már!/, sok tormával, kevéssel, szőlővel/ nehogy mán!/ Amúgy van leírás kezdőknek és haladóknak, ínyenceknek, de mind gyorsan és egyszerűen elkészíthető, elronthatatlan és csodás, tartósítószer nuku, maga az egészség.  Kedvenceim a „Ne félj a kovászos uborkától!” és „A jó kovászos uborka nem titkolózik” című ajánlat. Olvasmánynak sem utolsó. Amúgy meg itt a nyár, ne hagyjuk ki a kovászos uborkát /se/!

Szezon van. Uborkailag.

Előző írás

Nyári rege

Következő írás

Tündéri nők

Egyéb Szösszenet

Megeszem a cikkem

Új értelmet nyert a „megeszem a kalapom” kifejezés, miután egy finn újságíró,