Evolúciós ősünk: a szódásszifon

Szenzációs fölfedezésről számolt be nemrég a Dr. Fajk Richárd Kultúrbiológiai és Atomszociológiai Intézet budapesti kutatórészlege. Brit tudósoknak álcázott magyar közmunkások laboratóriumi mérésekkel igazolták, hogy az ember és a szódásszifon génkészlete 99.9%-ban megegyezik. Mindez azt jelenti, hogy az eddigi tudományos alaptézis, amely szerint az ember a majomtól származik, végérvényesen megdőlt, ugyanis nem a majom, hanem a szódásszifon a legközelebbi evolúciós rokonunk.

A Tudomány és Epegörcs című szaklap májusi számában megjelent értekezésben dr. Fajk Béla kutatóliterátor – csak névrokona a közismert magnetológus professzornak – részletesen kifejti, hogy a Homo Sapiens előtt a Sifonocus Sodecus, azaz pestiesen mondva a szódásszifon töltötte be az unintelligens és az intelligens fajok közötti hiányzó láncszem szerepét, mert már kellően értelmes volt ahhoz, hogy magában tartsa a gondolat buborékjait, de még nem rendelkezett a fröccskészítés magasabb rendű képességével.

A budapesti kutatók fölfedezése minden bizonnyal új irányba tereli majd azt a vitát, amely évezredek óta tart annak eldöntésére, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk. Most, hogy egyértelművé vált szellemi kötődésünk ezekhez a kedves spriccelő edényekhez, talán megváltozik majd a velük kapcsolatos viszonyunk is, például az által, hogy nem nyomkodjuk majd őket ész nélkül, ahogy eddig, és nem tekintjük őket primitív szolgáknak, akik csak arra valók, hogy lefelé görbülő csövükkel, szomorúan lessék a kívánságainkat.

Dr. Fajk Béla végezetül kifejti, hogy a szerbek „spricer”-nek nevezik a fröccsöt, de hogy miért arra a tudomány mai állása mellett nem létezik kézzel fogható magyarázat. De nyugtalankodásra azért nincs ok – zárja értekezését a tudós –, ma is létező, ám az idők során kissé átalakult evolúciós ősünk, a szódásszifon még biztosan nagyon sokáig itt lesz a kezünk ügyében, ha valamelyik kocsmában házmester vagy hosszúlépés után áhítozunk. Váljék egészségünkre!