Ilyen világban élünk

lampa_i

Régen, úgy hatvan évvel ezelőtt csintalan kölykök – közöttük én is – patronokat helyeztek a villamossínekre. Jött a 15-ös villamos, a kerekek meg átgördültek a patronokon. Olyan volt, mint a géppuskaropogás. A villinger mégsem állt meg, senkit sem szállítottak le, senki nem vonult a légópincék oltalmába.

Nemrég – ha nem csal a memóriám – tréfás kedvű kamaszok egy kisebb csomagot dobtak be egy pécsi autóbuszba. A csomagra ez volt írva: Allahu Akbar.

Egy percen belül mindenkit lezavartak a buszról, kivonult a rendőrség, a mentők, a tűzoltóság, a közrendészet, a polgárőrség, a magyar gárda, a városvezetés néhány vakmerő tagja, s persze ott voltak a tűzszerészek is. És mindenki izzadt. Körülményesen és óvatosan kibontották a csomagot, s csupán egy dezodort találtak benne. Használhatta is, aki megizzadt. A tinédzsereket védelmébe, akarom mondani, őrizetbe vette a rendőrség.

Amerikában több repülőtéren is láttam szembetűnő helyekre kiaggasztott feliratot: Vigyázz, mit beszélsz! Ne légy kétértelmű!

Mert bajod lesz belőle.

Persze nagyon nehéz eldönteni, minek van két értelme. Egy pasas például azt mondta hangosan: Bonnba megyek. Azonnal letartóztatták. Bonnba vagy bomba félreérthető. Angolul tudó kritikusaim most mondhatják, a bomba angolul bomb, kiejtve bamb. Nos egy másik fickó azt mondta a barátjának: de bamba vagy. Az ő csuklóján is kattant a bilincs. Nézett is bambán. És csak jóval később érkezett bomba.

Az USA keleti partvidékén egy szellemes fiatalember kocsmát nyitott, amelynek elnevezését világító neonbetűkkel függesztette a portál fölé. Hogy mindenki messziről láthassa. Allah Ak Bár. Másnap körbevették őt a terrorelhárítók, azzal vádolván a tulajdonost, hogy terroristák találkozóhelyét létesítette. A vállalkozónak sikerült valahogy tisztára mosnia magát, de ezzel még nem úszta meg. Napokkal később morcos iszlamisták fenyegették meg, amiért gúnyolódott istenükkel, ráadásul alkoholos italokat szolgáltak fel a csehóban. Kész csőd.

A görögöknek sem ajánlom, hogy a Mohamed Pro feta sajtot hozzanak forgalomba. Akadnak ugyanis elvakult fanatikusok, akik rögvest görög salátát csinálnának belőlük.

Nagyon kell tehát vigyázni. Én például már meg sem merek szólalni. A napokban valamin elcsodálkozva leesett az állam, s kicsúszott a számon: lám, lám! Mindenki rögtön az Iszlám Államra gondolt. Csoda is, hogy még szabadlábon vagyok, s hogy senki sem vágott még terrorrba.

Attól is rettegek, hogy valaki egyszer megkérdi tőlem, milyen a vallásom. Igaz, erre megvan a feleletem: nagyothalló készülék segítségével egészen kiváló.

Szóval ilyen világban élünk. Ez ellen nincs mit tenni. Mert nincs másvilág. Csak az önfeláldozó terroristák hiszik, hogy van. Ahol angyalok várnak rájuk.

Mi meg éljünk az ördögökkel együtt.

2017-ben bekövetkezett haláláig az Irodalmi Élet oszlopos szerzője volt. Társhonlapunk, a Regénytár közösségi díjat nevezett el róla.

Előző írás

A Magyar Posta és az ő veszte

Következő írás

Ami szép, az szép

Egyéb Szösszenet

Megeszem a cikkem

Új értelmet nyert a „megeszem a kalapom” kifejezés, miután egy finn újságíró,