Petőfi és a hun király

Itt: Szösszenet

Időnként mindig felvetette valaki, hogy Petőfi Sándor nem halt meg Segesvárnál, hanem fogságba esett, s csak évekkel később, valahol Szibériában szólította magához a kaszás. Ezt a feltételezést sokan elutasították, mint képtelenséget. S mint illúziórombolót. Az nem lehet, hogy idegen földön és ágyban párnák közt. Mintha idegen földön nem lehetne csatában elesni. Éppenséggel lehet, csak ott nem érdemes. Megfosztja az embert a dicsőségtől.

S most mégis úgy tűnik, a korábban vehemensen cáfolt állítás igaz. A szibériai Barguzinban megtalálták a forradalmár magyar költő földi maradványait. Kínai szakemberek DNS tesztet végeztek el a csontvázon, amelyet összehasonlítottak a költő oldalági rokonainak vérmintájával. (ti. az oldalági rokonok véradók voltak.) Ennek eredményeként határozottan állítják, Petőfi csontjait ásták ki a földből.

De hogyan kerülhetett Petőfi a Bajkál tó közelében található Barguzinba. Szendrey Júlia elől menekült volna? Lehet. Kapcsolatuk, úgy tudni, nem volt felhőtlen. Jókai még a barátságát is megszakította a költővel a később nemzet özvegye titulussal felruházott hölgy miatt. Csak Arany János maradt meg hűséges barátnak. Ő is csupán azért, mert hallgatni arany.

Lelki szemeim előtt szinte látom a sebesült Petőfit, akivel mégsem végzett a durva kozák lándzsája. Kétségek között gyötrődik: mitévő legyen? Ha jön egy felcser, még felcserélheti valaki mással. Vagy hazaszállítja Júliához, s tőle kapja meg a kegyelemdöfést. Hát azt nem! Inkább elvánszorog a Bajkál tó mellé bujkálni. Nincs az olyan messze. Mire odaér, éppen meg is hal. Szépen eltemetik, sírjára virágot hordanak, hogy egyszer majd a hervadt virágok alól kiássák földi maradványait.

A Kerepesi temetőben található családi Petőfi sírt a hatóságok soha nem engedték megbolygatni, ezért a fáradhatatlan kutatók oldalági rokonok vérmintáját(?) használták fel az elvégzett DNS teszthez. Ez esetben a Nemzeti Dal költőjének valamelyik ángya szolgálhatott cáfolhatatlan bizonyítékkal.

A DNS mindenre képes. Hallottam olyasmiről, hogy DNS mintából hamarosan már embereket is lehet klónozni. Szerintem ez nagyon biztató. S nem pusztán azért, mert így Petőfi is feltámasztható lesz egyszer (hogy személyesen tisztázhassa ezt a bonyolult helyzetet). Más előnye is lehet ennek. Ki tudja? Olvastam valahol, hogy a jövőt előre lehet látni, de a múltat megjósolni ugyancsak nehéz. A múlt mindig változik. Kinek-kinek szájíze szerint.

Egyszer majd még Attila hun király sírját is megtalálják. Persze az azonosításhoz vér szerinti rokonok is szükségeltetnek, s ezek felkutatása nem egyszerű feladat. Ámbár, ha közzétennénk egy hirdetést a Blikkben vagy a Borsban, hogy keressük Isten ostorának kései leszármazottait DNS teszt céljára, s a jelentkezőket tízezer forinttal honoráljuk, nyilván sokan fognak sorban állni.

Ami pedig Attila sírját illeti, ha már úgyis megbolygatták a barguzini temetőt, érdemes lenne alaposabban is körülnézni. Talán a hun király is ott nyugtalankodik.

 

2017-ben bekövetkezett haláláig az Irodalmi Élet oszlopos szerzője volt. Társhonlapunk, a Regénytár közösségi díjat nevezett el róla.