Cigánybecsület – filmkritika

Olvasták: 395

Mostanában mintha nem túl gyakran vetítenének a multiplex mozik Sztán és Pán filmeket, vajon miért? Az ötven év alatti ifjaknak a semminél is kevesebbet mond ez a páros, ami azért furcsa, mert nem is olyan régen még ők voltak a nevettetés cézárai. A kövér Pán (Oliver Hardy) volt a bugyuta, de jólelkű balek, a sovány Sztán (Stan Laurel) pedig az ügyes, ám naiv mutatványos.

Filmjeik a kettejük folytonos civakodásáról szóltak, és bár eszköztáruk nem feszítette szét a képzeletbeli szerszámos kamrát – előszeretettel alkalmazták például a fenéken billentést, a hasra esést, a saját lábban botladozást és az egymás lefröcskölését –, mégis első osztályú sztárok voltak a maguk idejében. A Sztán és Pán filmek java része már a hangos mozi korszakából való, de olyan kevés volt bennük a mondanivaló, hogy szinkron nélkül, nulla angoltudással is bárki megérthette őket.

sztp2Két echte cigány úriember

Vegyük elő például az 1936-ban készült Cigánybecsületet (The Bohemian Girl), amely mint valami állatorvosi ló, magán hordozza a korabeli amerikai komédiák teljes tünetegyüttesét. Ezek pedig a következők: végtelenül egyszerű és ordenáré módon hamis történet, leöntve valami sziruposan gej operettmázzal, ami így, együtt eszement baromsággá lényegül, és mint védjegy rákerül a produkcióra. Nem is hiszem, hogy valaha, valaki arra vetemedett volna, hogy elemző kritikát írjon egy Sztán és Pán moziról, de ha már erre adtuk a fejünket, ne sajnáljon bennünket senki.

sztp3Ahogy Mórickáék a cigányzenekart elképzelik.

A Cigánybecsületről annyit kell tudni, hogy cselekménye szerint Európában játszódik, abban a korban, amikor a történelem a sötét középkor vasmarkából épp hogy csak átmenekült a romantika lágy ölelésébe. A huszáros menték és az ezüstfehér parókák ideje volt ez, meg tán a cigányoké, akik akkoriban még bántatlanul élhették azt a szabad kószáláson alapuló életüket, amelyet a röghöz kötött civilizáció mostanában egyre kevésbé képes tolerálni. A film –  távolról sem a legemlékezetesebb Sztán és Pán darab – azzal indul, hogy egy cigánytábor érkezik egy európai fejedelem kastélya elé, és ott nem átall letáborozni. Romantika ide, vagy oda, a cigányokat már akkor sem szerették, mert hát loptak.

sztp4A híres ujjhuzigálós trükk.

Különösen a mi két komikusunk, akik most cigányként vannak jelen a történetben. A kövér Pán nem valami virtuóz zsebmetsző, de Sztán könnyedén kirámol minden útjába kerülőt. Azt viszont nem árt tudni, hogy Pán házas ember, de olyan síkhülye, hogy még akkor sem veszi észre, hogy a neje csalja, amikor a szeme láttára enyeleg az udvarlójával. Ennek túl nagy jelentősége a továbbiakban nem lesz, mert az asszony hamar lelép a csábítójával, Pánnak viszont ott marad a kastély urának négyévesforma kislánya, aki véletlenül elkódorog otthonról és a cigányok közé keveredik.

sztp5Stan Laurel védjegyszerű fejvakarása.

Ami ezután következik, azt egy aranyhal IQ-jával is ki lehet találni. Ugrunk egy nagyot az időben, hogy a felnőtt nővé cserepedő(sic!) kislánnyal a világcsavargó cigányok visszaérkezhessenek a vár alá. Az ott lakók továbbra sem kultiválják az etnikumot, így a közéjük tartozó szépséget is azonnal elkapják, amikor a fejedelem kertjébe merészkedik. Sztán és Pán természetesen megpróbálják kiszabadítani, de ők is fogságba esnek. Már javában folyik a kínvallatásuk – Sztánt zsugorítják, Pánt meg nyújtják a deresen –, amikor a lány nyakában viselt medálról a fejedelem rájön, hogy az ő régen elveszett gyermeke áll előtte, és megkegyelmez a cigányoknak. Az addigra jócskán megnyújtott Pán és a törpévé préselt Sztán előtántorog a tömlöcből és ezzel a happy enddel vége is a filmnek.

sztp6Egy izgalmas jelenet a filmből.

Ehhez nincs is mit hozzáfűzni, legfeljebb annyit, hogy azt a poénos jelenetet leszámítva, amikor a hordóból bort leszívó Sztán a csővel folytatott ügyetlenkedése közben tökrészegre issza magát, a Cigánybecsület jószerével nézhetetlen. Nem csoda, hogy a mi Kabos Gyulánk úgy vélte, van keresnivalója Hollywoodban, mert amikor látta ezeket a csetlő-botló amcsikat, arra gondolhatott, ő ezektől sokkal többre képes. Szerencsét is próbált, aztán a szó szoros értelmében éhen halt, mert Amerikában az ő finoman cizellált humora nem kellett senkinek. Ha megnézzük, mit kajál a mai amerikai néző, ezen még csak meg sem lepődünk. Nézőszám tekintetében a 30-as évekbeli USA-ban nagyjából akkora kereslet lehetett az árnyalt humorra, mint a Kabost imádó Magyarországon volt, de ami nálunk csoda, az Amerikában szóra sem érdemes.

A Sztán és Pán filmeket ezen a pápaszemen keresztül kell nézegetni. Ha nézegeti őket még valaki egyáltalán.

A filmes és nem filmes ismertetők avatott művelője, de más műfajokban is jártas. Csak itt és csak nekünk alkot, no meg a Regénytárnak, de az a testvérlapunk, úgyhogy ezt a botlást elnézzük neki.

Egyéb Filmekről

A Tenkes kapitánya

A Föld népességének túlnyomó többsége egy huncut pillanatot sem látott a Tenkes kapitányából, a fennmaradó népesség

A melltartó

Felvevőgép nélkül is könnyebb filmet készíteni, mint ötlet nélkül, mert az előbbinek ugye, ott a mobiltelefon,

1917

Nemrég zárult le a Nagy Háború centenáriuma, amelynek során – számos megemlékezés, ünnepség és tudományos konferencia

Csernobil

Azt, hogy ma viszonylag gondtalanul élhetünk, három önfeláldozó búvárnak, Alekszej Ananenkónak, Valerij Bezpalovnak és Borisz Baranovnak