Küldd tovább?

Itt: Szövegközpont

E modern kor modern embere már nem kap levelet. Olyan igazit, postaládába bedobósat. Jön néha ugyan tértivevényes meg ajánlott, meg csekkek/felszólítások, de ezek nem számítanak ebbe a kategóriába.

Ma már csak e-mailok jönnek, mázsaszámra. Persze kivédhető, letiltható lenne csomónyi, de hadd jöjjön. Majd töröljük. Jön olyan levél – mint gondolom, rengeteg sorstársamnak /célszemély/ szerte e nagyvilágban -, amiket tovább kellene küldenem. Rögvest. Sőt azonnal, habozás nélkül, izibe.

Ha megteszem, életem kissé/kedvemre/gyökeresen! megváltozik/megjavul. Ez attól függ, hány embert célzok meg vele. Ha eljuttatom gyanútlan ismerőseimhez, engem ér nagy meglepetés, öröm, szerencse, mintegy jutalom gyanánt. Az ígéret szerint 24 órán, vagy két napon belül, vagy majd. De hogy ér, az garantált. Minden téren. Dőlni fog a pénz, kicsattanok az egészségtől, jön fehér lovon a herceg amúgy szerelmileg /remélem, amikor ez utóbbi bekövetkezik, a férjem nem lesz otthon/. Ha azonban galád módon nem osztom tova, jaj lesz nekem, úgy megjárom. Mert ez a levél olyan, hogy a földet már tízszer körbe járta. Cirka. Idáig mindenki kutya kötelességének érezte, hogy ne szakítsa meg ezt a láncot, ami átível földrészeken át, úgyhogy én se tegyem.

Régen – borítékos-leveles-bélyeges korszak – is volt ilyesféle „lánc”. Abban ellenőrizhető/valóságos ?! példákkal illusztráltak, a hitelesség és az elhihetőség kedvéért. Ms. Bardy londoni titkárnő elküldte 20 példányban (könnyű neki, volt indigója), és nyert a kaszinóban. Mr. Smith New Yorkban majdnem elfelejtette, utolsó pillanatban körmölte le és rohant feladni. Hát láss csodát! Örökölt házat, autót, yachtot. /Ezek szerint az örökhagyó nem továbbította. S így járt./ Andrew C.Ambry összetépte a példányát, és fütyült rá. Erre elveszítette a gyárát.

Ma reggel is jött egy ilyen. Ígérget/fenyeget. Küldd tovább! Csak a technika változott, szöveg majdnem ugyanaz, mint anno régen. Meghatottan gondoltam C.Ambryra. Milyen jó, hogy nem vagyok gyártulajdonos!

Azért egy picit bánt a lelkiismeret. Most lehet, hogy miattam nem fog tizenegyedjére is körbejárni. Nagy a felelősség. Kezemben (billentyűzetemben) van a döntés. Döntöttem. A világ talán megbocsájt.