A holnap határa (Edge of Tomorrow)

Olvasták: 677

edge1

Úgy tűnik, egyre inkább a látvány lesz a sci-fi megmentője, legalábbis, ami a zsáner filmes ágát illeti, mert a tudományos-fantasztikus irodalom továbbra sem képes kikecmeregni a klasszikus korszakot – Asimov, Lem, Clarke munkásságát – követő válságából. A sci-fi mozik viszont szép profitot termelnek Hollywoodnak, bár a sokszámjegyes bevétel legtöbbször az ügyes cgi-mesterek munkáját dicséri. De néha a látványos szuperprodukciók közé is befurakszik egy-két ötletesebb darab, ami a filmvilág pergését ismerve egyáltalán nem mondható rendkívülinek. Legfeljebb azon lehet csodálkozni, ha a valamelyik magasan jegyzett sztár beleragad ebbe a zsánerbe, és sci-fi specialistává válik.

Ezt történt az utóbbi időben ellentmondásos személyiséggé lett Tom Cruise-szal is, akit a scientológiai egyházhoz fűződő szoros kapcsolata miatt sokan nyíltan elítélnek, elfeledve, hogy valaha olyan kultuszfilmekben nyújtott emlékezetest, mint az 1986-ban forgatott Top Gun vagy az 1988-as Esőember. Érdekes tény, és tán egy hosszabb eszmefuttatást is megérne, hogy egy filmszínész pályáját milyen módon befolyásolják, alakítják az elvállalt szerepek, mert Tom Cruise a nagy közönségsikert arató Mission Impossible-sorozat után olyan elnyűhetetlen akcióhős lett, mint az ebbe a szerepbe jócskán belepatinásodó Bruce Willis vagy az agg fejjel is fél kézzel géppuskázó Arnold Schwarzenegger.

Tom Cruise mentségére legyen mondva, hogy időről időre megpróbált kitörni ebből a karámból, de ezek a próbálkozások (Valkűr, Mindörökké rock, Kéjjel-nappal) sorra megbuknak. Ezek után nem csoda, hogy Cruise visszakanyarodott a már korábban is sikerműfajának számító sci-fihez. Tavaly a Feledéssel (Oblivion) csikart ki magának az átlagosnál nagyobb figyelmet, most pedig itt van A holnap határa (Edge of Tomorrow), amelytől lentebb szó lesz.

A film fő erőssége, hordozója és mozgatója egy jó alapötlet, amit talán érdemes kicsit részletesebben is bemutatni. Valamikor a közeli jövőben Európában lehull egy meteor, amellyel egy agresszív intelligens életforma is érkezik. A betolakodók szédítő sebességgel hódítják meg az öreg kontinenst, és már az angliai inváziójuk is küszöbön áll, amikor amerikai tudósok végre kifejlesztenek egy olyan öltözéket, amellyel a katonák pariban lehetnek az űrlényekkel.

Az amerikai Cage őrnagy (Tom Cruise) a földi erők összehangolt offenzívájának előestéjén érkezik Londonba, hogy az eseményről a média számára első kézből tudósítson, ám az a meglepetéssel vegyes megaláztatás éri, hogy bezsuppolják a partraszállók közé. Mivel ezt megelőzően csak hadipropagandával foglalkozott, ez a dolog enyhén szólva nincs ínyére. Meg is tesz mindent, hogy ne kelljen végigcsinálnia a partraszállást, de addig feszíti a húrt, hogy a parancsnoka végül letartóztatja és átadja az intervenciós egységnek.

edge2

Ezután már végképp nincs menekvés: a lefokozott Cage másnap a helikopteres deszant egyik katonájaként elindul a francia partok felé, ahol valóságos pokol fogadja, mert a hírszerzés jelentésétől eltérő módon az ellenség teljes harckészültségben várja az érkezésüket. A földi erőknek esélyük sincs a túlélésre, így Cage is elesik, de előtte valahogy sikerül leterítenie egy ellenséges vezért, aminek az események további alakulásában döntő jelentősége lesz.

Ekkor következik be a meglepetés: a halálát következő pillanatban Cage a partraszállás előkészületeinek reggelén ébred. Megbilincselt kézzel fekszik valami hátizsákhalmon, ugyanúgy, mint egy nappal korábban. Azt hiszi, csak álmodta ezt az egészet, de a történések láncolata furcsa módon lépésről lépésre megismétlődik.

A további részletek kikotyogása helyett most csupán utalnék arra, hogy egy olyan időben visszaugrásos, a végzetes döntések helyrehozatalának esélyét fölkínáló történetről van szó, ami nagyon hasonlít a számítógépes akciójátékokra. Hamarjában a Medal of Honor nevű lövöldözős játék jut eszembe, annak is a normandiai partraszállást modellező része. A tapasztalatlan játékost itt is azonnal miszlikbe géppuskázta a láthatatlan ellenség, de mindig újra lehetett kezdeni a fejezetet, és az előző kudarcokból, gyors elhalálozásokból szerzett ismereteket hasznosítva, fokról-fokra közelebb lehetett férkőzni az elérhetetlenül távol lévő ellenséges bunkerekhez.

Valami ilyesmi zajlik ebben a filmben is, és bár ez az eseményismétlődős trükközés korántsem egyedi ötlet – gondoljunk csak a 2004-es Pillangó-hatásra –, itt mégis rendben lévőnek érezzük. Kicsit kukacoskodva, és a hatályos fizikai törvények ismeretében ugyan eléggé meseszerűnek tűnik egy egész nap újrabootolása, de vajon ki a megmondhatója, hogy mi mindent rejteget még előlünk a tudomány? Némi szerencsével még az is bebizonyosodhat, hogy ez az időugrásos, múltba kanyarodásos képesség is csak egy ma még ismeretlen vegyület kérdése.

edge3

A magánéleti ügyei miatt nem kifejezetten szeretni való Tom Cruise ebben a filmjében is hozza a tőle várható szintet, ami bár aligha lesz elég egy Oscarra, arra tökéletesen megfelel, hogy a pazar látványvilággal és érdekes történetvezetéssel megspékelt Holnap határára becsábítsa a nagyérdeműt. Partnere, a profi harcost alakító Emily Blunt (Az ifjú Viktória királynő, Az ördög Pradát visel) sem nyújt többet annál, amennyit a forgatókönyv lehetővé tesz számára, de egy ilyen filmben senki sem a színészi játék apró nüánszaira kíváncsi.

Az eddigi pályáján többnyire összetett cselekményű, kifejezetten mozgalmas filmeket jegyző Doug Liman rendezését nem érheti panasz, de a Bourne-trilógia után a tisztességes munka kötelező minimum. Összegzésképpen elmondható, hogy A holnap határa kellemes meglepetés az egy kaptafára készülő sci-fik túlkínálatában, és bár a záró részben a forgatókönyvíró Dante Harper, Christopher McQuarrie, Alex Kurtzman, Roberto Orci, Joby Harold kvintett egy eléggé következetlen húzással lepte meg önmagát, ez a kis csúsztatás azért nem feszíti szét a produkciót. A filmet HD-ben érdemes megtekinteni, de katarzisközeli élményt így is csak a műfaj elszánt rajongóinak okozhat.

A holnap határa (Edge of Tomorrow); színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 113 perc, 2014 ; Rendező: Doug Liman; Forgatókönyvíró: Dante Harper, Christopher McQuarrie, Alex Kurtzman, Roberto Orci, Joby Harold; Szereplők: Tom Cruise (Bill Cage), Emily Blunt (Rita Vrataski), Lara Pulver (Karen Lord), Jeremy Piven (Walter Marx), Bill Paxton (Farell), Charlotte Riley (Nance), Jonas Armstrong (Skinner), Tony Way (Kimmel), Kick Gurry (Griff), Dragomir Mrsic (Kuntz), Noah Taylor (Dr. Carter). Értékelés: 4

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Egyéb Filmekről

A Tenkes kapitánya

A Föld népességének túlnyomó többsége egy huncut pillanatot sem látott a Tenkes kapitányából, a fennmaradó népesség

A melltartó

Felvevőgép nélkül is könnyebb filmet készíteni, mint ötlet nélkül, mert az előbbinek ugye, ott a mobiltelefon,

1917

Nemrég zárult le a Nagy Háború centenáriuma, amelynek során – számos megemlékezés, ünnepség és tudományos konferencia

Csernobil

Azt, hogy ma viszonylag gondtalanul élhetünk, három önfeláldozó búvárnak, Alekszej Ananenkónak, Valerij Bezpalovnak és Borisz Baranovnak