A külcsín és a belbecs

Olvasták: 135

A honi söripar egyik prominens résztvevője korszakos újítással lepte meg a sörösök azon rétegét, amely a fizika tudományos fejleményeinek ütőerén nyugtatja érzékenyen tapintó ujjbegyét. A pléhdoboz nyitófülecskéje képes egy kis lyukat is aktiválni a fedélen, így a kiáramló komlószörp okozta vákuumot a kis nyíláson betóduló levegő kitölti, ezáltal nem bubog a sör, hanem gördülékenyen távozik a konzervből – bravó!

Ha netán valakinek gondot okozott volna a dobozból a pohárba, netán egyenesen csücsöri ajkaiba dönteni a folyékony kenyeret, most fellélegezhet: az élet, a rongyos-bolondos élet újabb komoly problémája oldatott meg egy apró lukacska segítségével.

A kérdés csak annyi, hogy valóban ekkora sületlen tuskók vagyunk, vagy csak a sörmarketing jeles elöljárói látják ilyennek az emberi fajt. Ki az a szerencsétlen, aki a hagyományos sördobozból eleddig nem volt képes kinyerni a belbecset? És ha akad ilyen, vajon megérdemli-e, hogy a homo bieriens dicső fajába soroltassék?

Annyi igazság van a dologban, hogy egy behatárolt térfogatból kiáramló anyag űrt hagy maga után, és ha oda nem eresztünk levegőt, a kiáramlás egyenletessége csorbát szenved – de ez a gyakorlatban nem olyan kardinális probléma, hogy megakaszthatná a dobozból sörözést. A hagyományos nyíláson át is kielégítően áramoltathatjuk kifelé a bent tárolt italt, és ha meg-megbuggyan is, ennyi bagatell fennakadást megérnek a fizika törvényszerűségei, ez az elenyésző időveszteség még a legvadabb tivornya időkeretét sem feszíti a végletekig.

Inkább arra int e technikai újítás, hogy a belbecs hiátusait ma már a modern marketing elfedhetőnek véli holmi csipcsup csomagolási trükkel. És ez egyértelműen azt jelzi, hogy a puccos irodákban székelő vízfejek szemében a mezei sörivó nem más, mint ösztönlény, aki egy-két pillanatnyi sörsebességért az anyját is eladná, illetve megvenné az ilyetén csomagolt – de lényegét tekintve ultrakommersz – komlófőzetet. És mindez jóval messzebbre mutat, mint hogy a fehérgalléros tuskó lenézi a kékgalléros bunyevácot. Mindez azt példázza, hogy az emberi hülyeség határtalan – értsd: az egyik ember szemében a másik hülyesége végtelen.

Mindezt személyes sértésnek veszem, és bojkottálom a tárgyalt márkát. De nem a sör miatt, és nem is a forradalmi nyitófülecske okán – az értelmi képességeimet alábecsülő reklámmondatok csapták ki a biztosítékot. A sörösök nem hülyék, még ha esetenként a záróra környéki bárgyú mosoly enged is ilyen irányokban következtetéseket megfogalmazni.

És még egy: a külcsín lehet akármilyen forradalmian trendi műszaki kacifántokkal teleaggatott, de a végső pontszámot a belbecs alapján mondja ki a zsűri – legyen az a legutolsó szomjas melós, avagy a világ teremtője és majdani elpusztítója. Reméljük, nem henyél már soká.

Előző írás

Alul a víznek árja

Következő írás

Emberi és egyéb jogok

Egyéb Szösszenet

A fallikus szindróma

Azzal kezdődött minden, hogy egy képviselő fölmutatott egy táblát a Parlamentben. Ártatlan

Megeszem a cikkem

Új értelmet nyert a „megeszem a kalapom” kifejezés, miután egy finn újságíró,