A második

2014.05.29.
Olvasták: 685

ever_i

A mai nap Sir Edmund Hillary dicsőségéről szól, aki 1953. május 29-én elsőként mászta meg a Mount Everestet. Ezzel gyakorlatilag az egész bolygónkról lekerült az a misztikus homály, amely a meghódíthatatlan területeket borította. Olyan vidékek még eztán is maradtak, ahová „emberi kéz nem tette be a lábát”, de a földerítésüket csak a szándék hiánya akadályozta. Aki nagyon vágyott rá – és megvolt hozzá a pénze –, Alaszkától a Déli-sarkig bárhová eljuthatott.

De az Everest egész más kategória. Ez a tájék már egy kicsit a világűrhöz tartozik, ami egyszerre két hátborzongató felismeréshez is elvezethet. Az egyik az, hogy bolygónk légköre döbbenetesen vékony: ha annyit emelkedünk, amekkora a távolság a Széll Kálmán tértől a Hűvösvölgyig, már nem kapunk levegőt. A másik felismerés ebből az elsőből származik: ezen a vékony és sérülékeny légbuborékon nincs semmilyen szűrőberendezés. Azt a melaszt szippantjuk be a tüdőnkbe, ami az autók kipufogójából meg a gyárkéményekből képződik.

De térjünk vissza Sir Edmund Hillaryhez, akinek teljesítménye a Holdra elsőként eljutó Neil Armstrongéval vetekszik. Amíg ember él a földön, emlékezni fogunk rájuk, és fejet hajtunk a nagyságuk előtt, pedig azon a történelmi utazásukon nem is voltak egyedül. Armstrongot Aldrin kísérte, Sir Hillary mellett pedig ott kaptatott egy Tenzing Norgay nevű serpa. Gyakorlatilag együtt értek föl a csúcsra, mint ahogy az Armstrongékat szállító űrjármű is egyszerre tette le a Holdra mind a két asztronautát. Ennek ellenére a tankönyvek kizárólag Armstrong és még kizáróbban Sir Hillary dicsőségét emlegetik. Aldrin ugyan még belesejlik valamelyest a képbe, de már őrá is a Wikipédián kell keresgélni, ám azt a szegény serpát a kutya sem ismeri. Pedig garantált, hogy ő cipelte a felszerelés nagyobbik részét, és ő mondta meg, mikor, hova kell lépni, hogy az embert ne vigye el a Yetinek álcázott kanördög.

A sikeres mászás után Sir Hillary hazatért Új-Zélandra, ahol első osztályú médiasztár lett belőle (ma egy bankjegyen díszeleg a képe). Norgayt is megrohamozták az újságírók, hogy mondja el, de őszintén, melyikük lépett elsőként a csúcsra. Ő szerényen elismerte, hogy Hillary volt az, majd hozzátette: „Ha szégyen, hogy én voltam a második ember a Mount Everest tetején, akkor együtt fogok élni ezzel a szégyennel.” Arról már nem szól a fáma, hogy Sir Hillary mit mondott, amikor a csúcsok csúcsára lépett. Lehet találgatni (ms).

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: