Hegel és a szúnyogok

Olvasták: 216

Az idei nyáron több alkalommal is volt szerencsétlenségem találkozni az igencsak kiterjedt, fenemód elburjánzott szúnyogpopulációval. Természetvédelem ide vagy oda, biodiverzitás pro vagy kontra – ezen nehéz órákban én bizony az élőlénymentes betonvilág harcos hívéül szegődtem. Na jó, a növényekkel nincs komolyabb bajom, árnyékot is adnak, egy esélyt még megérdemelnek, de a bogarak nálam véglegesen leszerepeltek, abcúg mind.

Egyik, némi szesszel stimulált este meg is született a likvidálás módszerének elméleti váza, melyet Georg Wilhelm Friedrich Hegel egykori gondolatmenete (tézis–antitézis–szintézis) segített világra, és amellyel – ha nem is végérvényesen, de – időlegesen sikeres rovarmentesítés valósítható meg mikrokörnyezetünkben. Adott egy kiskert, hétvégi házikó terasszal, ott ül a szúnyogoktól abúzált szubjektum tehetetlenül. Ám a technikai haladás keze ügyébe helyezte a nyaranta nagy haszonnal üzemeltetett ventilátort, és ő nem fél használni. Mivel a szúnyog repül, sebessége az őt körülvevő levegőhöz viszonylik. Képességei alapján létezik sebességének egy maximuma, tehát ha önkényesen más irányba kívánjuk eljuttatni, ennél gyorsabban áramló légfuvallatot kell a kívánt cél felé pumpálnunk.

De mi légyen az óhajtott célirány? Melyik szomszédunk felé tereljük el a természet vakszeszélye által nekünk rendelt rovarfejadagot? Több szempont alapján is választhatunk, leginkább az egy négyzetméterre eső honi lakodalmas cédéantológiák száma kínálkozik objektív paraméterként. Ha ez nem mérhető, legyünk nyugodtan önkényesek.

Ahhoz, hogy az eredmény hatásfoka kielégítő legyen, az átfúvatás előtt persze a propeller elé kell koncentrálnunk a szúnyogokat, lehetőleg mindet. Hogy ez az apró vérszívó mit kosztol az emberi vér prédálásán kívül, nem tudom, de nyilván fellelhető az ideális csali, amelyből a ventilátor előtt guszta kupacot emelünk, összeterelvén ezáltal személyes életterünk betolakodóit – ez adja a hegeli tézist. Ekkor jöhet a processzus legszívmelengetőbb momentuma, a légcsavar legnagyobb sebességét aktiváló gomb határozott lenyomása – jeles gondolkodónk antitézise. Mivel az akció csúcspontján vagyunk, adjuk meg a módját, élvezzük ki minél teljesebben. Ehhez a hangélmény („Kurva anyátokat!” kiáltás erőteljes artikulálása) mellé önelégülten kéjes arcmimika is dukál, ne fosszuk meg magunkat és szeretteinket a teljes élmény végtelen horizontjától. Ha netán kerekekkel ellátott zsúrkocsira installáltuk ventilátorunkat, a csúcspontot elnyújthatjuk, egészen a kerítésig. (Perverziók iránt fogékony polgártársak neki is taszíthatják e légáramtankot, főleg, ha a gépekkel szemben is éreznek némi gyűlöletet, annak megalapozottságától teljesen függetlenül.)

Tézis (szúnyog itt), antitézis (szúnyog amott) megvalósult, de ha e helyt megállapodnánk, a hegeli világszellem szúrós tekintetet fúrna rovarcsípte tarkónkba, s hamarosan magunk is éreznénk: valami még hiányzik. A kontroll, a visszacsatolás, az eljárás ellenőrzése, az eredmények felmérése. A szintézisben a tézis és antitézis egyesítése, valamiképpen megszüntetve összegezése jön létre – de hogyan cselekedjük meg ezt a filozófia felhőjéről leszállva, a mindennapi praktikum talaján trappolva?

Miután a gyűlöletes rovarállományt a szomszéd territóriumára szeleltük, lépkedjünk nyurgán-lazán a telekhatárhoz, ártalmatlannak mímelt ábrázatunkra erőltessük a közösségi jóindulat (jelen pillanatban persze tökéletesen álságos) grimaszait, és a közös kerítésen nyugtatott alkarokkal – kézfejünk, ujjaink teljes ernyedtsége, könyökből történő hanyag lóbázása mindezt megerősítendő igencsak javallott – bizalmat gerjesztve érdeklődjünk felebarátunk kedves hogyléte felől. Közben fürkész tekintetünkkel felmérhetjük a nyomorultul elszúnyogosított nyaralótárs bőrfelületét, és ha biztosra akarunk menni az alakoskodásban, még egy hirtelen mozdulatot is tehetünk, mintha rovart hessintenénk tova fültövünkről. Szintézis: van is szúnyog (ott), meg nincs is (itt), mi meg a kerítésen sunyítunk. Kösz, Georg Wilhelm, csíplek!

De önfeledten röhögni csak az otthon audiovizuális védelmében szabad.

Egyéb Esszé

Havaj a börtönben

Aki börtönbe kerül, nagyon jó helyen van ott, ahol van. Persze megesik, hogy valakit ártatlanul csuknak

Korrupció az irodalomban

Világunkat keresztbe-hosszába áthatja a korrupció. A vécés nénitől az űrrakéta tervezőig mindenkit korrumpálnak – előbbit egy