Lépcsők

Olvasták: 776

Belevalók a kisöregek, azonnal kaphatók az újdonságra. Elővakarja a zsebéből a kissé gyűrött tesztet, két példányban és az öregek orra alá dugja.

– Nem oda, Buda! – szólal meg Dani bácsi. – Rest már a szemem. Tudja, mit, fiatalember? Maga kérdez, és mi válaszolunk. Nincs titkunk egymás előtt! Jól mondom, Palikám.

– Alighanem így van, Dani bá’.

Peregnek a kérdések, meg a válaszok. Ottónak egyre jobban tetszik a dolog, általában négy válasz közül kell kiválasztani a nekik tetszőt és a huszadik kérdésig egyetlen egyszer sem kérdeznek vissza az öregek. Remek a memóriájuk!

Közben többen érkeznek, hangoskodnak, nevetgélnek, de ők nem hagyják abba. A falióra hat órát mutat, amikor megérkezik Dóra asszony Vámosnéval, és pár perc múlva, miután köszöntötték a többieket, elkezdenek körözni az asztaluk körül, kevésé sem titkolva, hogy hallgatóznak.

– Már csak a személyes kérdések vannak hátra, azokat személyesen tessenek kitölteni, majd pár perc múlva visszajövök a tesztért. Dóra néni, hozom maguknak a szokásos társasjátékot, úgy látom, mind a négyen itt tetszenek lenni. Hiába, össze szokott négyest tetszenek alkotni.

Erre már Dóra asszony is kénytelen barátnőjével a másik két asszonyhoz csatlakozni a távolabbi asztalnál, pedig most következne a lényeg, ami rettenetesen érdekelné. Nem ismeretlen számára a teszt, hiszen megmutatta neki a klubvezető, már egy jó hónappal ezelőtt. Emlékszik, hogy az utolsó tíz kérdés, ugyan név nélkül, de a kiállító személyére vonatkozik. Életkor, érdeklődési kör, anyagi helyzet. Jó, jó, derék ember Dani bácsi, egészséges, fizikailag és lelkileg is, még tetszik is neki, de azok a piszok anyagiak, azok bizony fontosak lennének. Az Ottó gyereket meg nem környékezheti meg, hogy engedje megnézni az öreg tesztjét.

Hét órakor már együtt snapszereznek a barátnővel és a két öreggel. Nagyokat nevetnek , mert Pali bácsi adja alájuk a lapot. Dani bácsi mintha a szokásosnál csendesebb lenne, időnként ráncolja a homlokát is, mint akit gondok emésztenek. Dóra asszony nem meri megkérdezni, mi a baja, de annyira zavarja, hogy időnként a legjobb lapok ellenéri is elveszíti a partit.

Vámosné elnézést kér, elmegy egy italért, melyet a hűtőből lehet beszerezni és a mellette lévő becsület kasszába kell befizetni az árát. Vele tart Dóra asszony is, bár amire szomjas, az nincs is a hűtőben. Fél szemmel az öregfiúkat figyeli, de hallgatózik, hátha sikerül az alapzajon át is kihallgatni a beszélgetésüket.

– Palikám, ma nyelvvizsgáznak az unokáim és azt mondták a tanárok, hogy biztosan sikeresen abszolválják, ezért meg kell rendelnem a repülőjegyeinket. Csakhogy hibádzik egy millió forint az utazáshoz. Megkérhetlek, hogy add kölcsön hat hónapra ezt az összeget?

– Nagy pénz az, Dani bátyám, ha így vesszük, ha meg úgy nézzük, hogy Amerikába mentek harmad magaddal, akkor meg kevés. Tudod, mit? Adok másfél milliót.

– Az ügyvédem megírja a kölcsönszerződést, nagyon köszönöm.

– Ugyan már, Dani bá’, csak nem gondolod, hogy írunk róla papírt?

– Bevallom neked, őszintén, hogy már a kocsimat is eladtam. Minek az nekem? Benzinre nincs pénzem, akkor meg minek álljon ott, nem igaz?

Fél nyolckor szedelőzködnek, hogy elindulnak hazafelé. Dani bácsi most is elkísérné Dóra asszonyt, mint mindig, a villamosmegállóig, de az asszony lebeszéli róla:

– Jaj, Dani bácsi, ne fáradj! Vámosnéval elsétálgatunk. Gondolom, Palival még úgyis van megbeszélni valótok!

A két öreg megvárja, míg a két asszony a sarokig ér.

– Köszönöm, Palikám, gyere, itt áll a kocsim a másik utcában, hazaviszlek.

– Egy feltétellel elfogadom! Ha felugrassz hozzánk és együtt vacsorázunk.

Vilma, Pali felesége, nagyon örül, hogy végre megismerheti Dani bácsit, akiről annyit mesélt már az ura. Egyébként a nagy tepsi rakott krumpli ott serceg a sütőben, és hamarosan átjön a barátnője, akivel egy iskolában tanítottak harmincöt évig.

– Tudja, Dani bácsi, özvegyasszony Terike, magányosan él, jót tesz neki a társaság. Ugye, Palikám, nem baj, hogy meghívtam?

A rakott krumplihoz házi savanyúság is jár, meg hideg dinnye, és Pali elővarázsol egy üveg bort is.

Terike magas, karcsú asszony, aki meleg, barna szemét időnként megpihenteti Dani bácsin.

– Ha van kedvetek, játszhatunk egy partit! – javasolja Vilma, mert tudja, hogy Pali egyetlen dolognak nem tud ellenállni, a játéknak.

Tizenegykor elindulnak haza, és Dani bácsi hazafuvarozza Terikét.

– Mit szólnál hozzá, Terike, ha a következő kártyapartit nálam tartanánk? Persze, nem tudok főzni, de kiváló vajas kenyeret készítek!

– Hát, nem is tudom…

– Jönnek Paliék is, biztos, holnap fel is hívom őket!

– Majd sütök pogácsát…

– Rendben van, én meg veszek bort és édességet!

Lassan gurul a kocsi hazáig.

Dani bácsi kettesével veszi a lépcsőket a második emeletig, annyi benne az energia, mintha tíz évvel fiatalabb lenne.

Villog a telefon üzenetrögzítője. Az unokái hívták, mindkettőjük nyelvvizsgája sikerült.

Fenn, az égen, mintha kacagna a hold.

Egyéb Szövegközpont

Támadnak az űrlények

Láthatatlanoknak neveztük őket, mert hiszen azok voltak: láthatatlanok. Nem kicsit, nagyon – ahogy egy bizonyos politikus

Büféasztal

Mindenekelőtt pár szót ejtenék csak úgy, általánosságban. Az ember azt hinné, hogy ez az a hely,

A Szöveg

Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: a Szöveg vagyok. Életkorom a múlt homályába vész, de bátran állíthatom, egyidősnek

Jótékonyság kicsiben és nagyban

Olvasom, hogy Mark Zuckerberg jótékony célokra ajánlotta fel negyvenvalahány milliárd dollárt érő Facebook részvénycsomagát. Ujjongani kéne