Az álláskereső

Olvasták: 542

Spacsek nagyapáról sok mindent el lehetne mondani, azt, hogy zsémbes, nem tud nyugton maradni, mindenről tudni akar, ami a nagycsaládban történik, csak azt nem, hogy nem figyel a részletekre. Hatvanöt éves korában is szálfa egyenes a tartása, és naponta pontosan négy órát tölt a családi ház melléképületében kialakított műhelyében, ahová élő ember rajta kívül nem léphet be, a holtak meg ritkán járkálnak, ezért felesége Morgót, a törpe uszkárt küldi érte, ha beszédje lenne az urával, mint most is, hogy jöjjön végre ebédelni, nem várhatnak rá, mert Elinának két órákor pontosan meg kell érkeznie az állásinterjúra.
Emma mama nagyon él. Fél éve nyugdíjas, és már éppen azon jár az esze, hol keressen elfoglaltságot, amikor a lánya megkéri, hogy a nyári szünidőben főzzön az unokáira. A tizenkét éves ikerlányokkal meggyűlik a baja, mert mindenben köszköpűködnek, többet hátráltatják, mintsem segítenek, de imádja őket, és újabban kitalálja, hogy mit csináljanak, amelyben nem tesznek kárt, szórakozhatnak is, és nem utolsó sorban szem előtt vannak. Reggel locsolhatják a kertet, kötözhetik a felfutó indákat, elmehetnek a sarki boltba kenyérért, és a szaletliben délutánonként fél órás kötelező csendes pihenő keretében hímezni, horgolni és foltot varrni tanulnak.
Morgó valósággal tereli a papát a szaletlihez, mert oda terítettek az ebédhez, és az ikrek nővérük felügyelete alatt máris hozzák az ételeket. Gulyásleves és töltött karalábé a menü, levezetésként pedig meggyes lepény kerül az asztalra.
– Aztán, kislányom, hová is mész meghallgatásra?
– A Tűzker Zrt.-hez, papa – válaszolja Elina, s láthatóan nincs kedve erről beszélgetni.
– Nocsak, bicsak! Kislányom, miért nem mondtad korábban? Annak a tulajdonosa a Bjelik Zsiga, KISZ titkár volt a gyárunkban. Felhívom, hogy beprotezsáljalak, már e nélkül nem megy a dolog. Ha jól számolom, ez már a tizenharmadik állásinterjúd, friss diplomásként elég szép teljesítmény!
– Hogy mondhatsz ilyet, Hubert?! – inti le Emma mama. – Más világ van, nem úgy mennek a dolgok, mint régen.
– De nem ám! Kapitalista lett a KISZ titkárból, ki gondolta volna! – dörmög orra alá az öreg.
– Papa, kérlek, ne szólj senkinek, ha nem kellek a jeles diplomámmal, akkor ne kelljek protekcióval sem! És bocsássatok meg, most el kell mennem. Köszönöm az ebédet! – Elina kipirulva siet a dolgára.
Az ikrek azonnal követik nővérüket, sugdolóznak a fülébe, hogy hozzon fagyit meg dinnyét is. Gyorsan átöltözik, elege van már a húgai csiviteléséből. Persze, a papa jót akar, de nem akar protekcióval bekerülni sehová, mert mindenki ezen köszörülné a nyelvét.
Mindenütt okos, jól felkészült friss diplomásokat keresnek, legalább ötéves gyakorlattal, de hogyan lehet gyakorlatot szerezni, ha az első munkahelyet sem képes megszerezni? A leggyorsabb autó is volt egyszer nulla kilométeres! És ezt képtelenek felfogni a cégtulajdonosok, meg a HR-esek, pedig mindenki volt pályakezdő, csak már elfelejtette!
Vezérigazgatói titkárságvezetőt keresnek, akinek a feladata a titkárság vezetésén kívül az igazgatótanács és a felügyelőbizottság elé kerülő döntés előkészítő anyagok összeállítása, a jegyzőkönyvek és a határozatok gyűjteményének naprakészen tartása, a kiadott feladatok végrehajtásának ellenőrzése.
Őszintén szólva nem ez lenne Elina szíve vágya, de jól mondta a nagyapja, ez már valóban a tizenharmadik állásinterjúja, és azt nem is tudja a papa, hogy szám szerint harmincegy pályázatot adott be ugyanannyi céghez. Tizennyolc cég be sem hívta. Ott már valószínűleg eleve tudták, hogy kit vesznek fel. Hiába jeles a diplomamunkája és a diplomája, s öt év alatt egyetlen négyese volt, mit sem számít, ha nincs hátszele!
Kattog az ódon villamos, leülni sem mer, még bepiszkolódna a fehér, térdig érő vászon szoknyája, melyhez sötétkék zárt nyakú, rövid ujjú selyemblúzt, fehér szandált és táskát visel. Nem éppen megfelelő ruházat, de mindegy, unja már a sötét szoknya fehér blúz összeállítást, úgysem ezen múlik. Illetve már maga sem tudja, hogy min is múlik. Az idő múlik, de az bizony gyorsan, már július közepe van, és szeptembertől jól lenne dolgozni, mert szüleinek sokba kerül a három gyerek, s az ikrek is mindjárt középiskolások lesznek.

Előző írás

Rövidpróza pályázat

Következő írás

Oblivion (Feledés)

Egyéb Szövegközpont

Büféasztal

Mindenekelőtt pár szót ejtenék csak úgy, általánosságban. Az ember azt hinné, hogy

A Szöveg

Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: a Szöveg vagyok. Életkorom a múlt homályába vész,