Nehéz nap éjszakája

Itt: Verskredenc

Hogy megtalálsz még_
Mindig a legrosszabbkor
pusztítod álmom.
Hosszú időbe telt,
hogy annyira elfeledjek,
ahogy ez neked rögtön ment.
Már nem kereslek, sem
valós, sem valótlan időben.

Éjjel álmomban nálatok voltam,
hogy mért, nem tudom okát.
Többen voltunk, nem hozzád,
hozzátok mentem.
Sokadik voltam, színtelen nyár
egy hideg napján.
Háztetőn hasalva meglestem jöttöd.
Te lemaradva csordavég, mint midig,
térdig érő elszáradt fű között,
ismeretlen lányokba feledni a magányt.

A régi haverokra figyeltem,
ahogy azt mindig is kellet volna.
Széken ülve, lábam lábamra téve,
fáradt egyensúlyban körülvettek,
s most is csak nevettettek
_de úgy istenigazából, könnyfakasztón.
Hogy ennek hatására, vagy mert
nem viseled ha nem vesznek észre,
vagy mert készült ez már benned,
a többiekkel nem törődve,
te is odajöttél,  éppen középre.
Hangod hozzám fentről leérve,
azt kérted, ne maradjon ez állapot már.
Beszéltél szemembe nézve, s ebben
ott volt megannyi kérdés.
Én, aki annyit tudtam beszélni neked,
fejemben ott voltak a válaszok,
a szám, mégis némán hallgatott.

Csak rohadtul nehéz nap éjszakáján
jelensz meg nálam,
s én még mindig miért fogadlak?

A versírásban és a természet dolgaiban egyaránt jártas, mert csakúgy, mint annak idején Apollinaire, ő is kertészettel foglalkozik. A színház is fontos eleme a személyiségének, örömmel dolgozik a hangjával is, akár szinkronban, akár narrációban.

Vélemény, hozzászólás?