Hogyan nézzünk filmet kertévén?

2013.03.12.
Olvasták: 915

A modern, XXI. századi oktatás egyik rákfenéje, hogy képtelen megtanítani a kertévék nézőit arra az alapvető tudásra, amely a szóban forgó csatornákon kifejtett filmnézéshez elengedhetetlenül szükséges. A laikus filmnéző ugyanis abból az egyszerű, népi igazságból indul ki, hogy filmnézés meg filmnézés között nincs semmi különbség, ám a kertévék esetében másféle szabályok működnek.

Miközben a moziban vagy a normális tévékben – van ilyen? – vetített filmekhez nem kell más, csak  egy ülő-, de még inkább fekvő alkalmatosság, amelyből az ember skubizhatja a látványt, a kertévében adott filmekhez bizony idegek is szükségesek. Nem azért, mert ezek a produkciók ritka kivétel nélkül csupa vérben tocsogó, vad és erőszakos csinálmányok, hanem mert a megnézésük, hogy úgy mondjam, időbe telik. Ha valaki még nem találkozott volna a jelenséggel, annak elmondom, miről van szó: a kertévék előszeretettel szakítják meg a filmeket különféle reklámbetétekkel, amelyek általában hosszabb ideig futnak, mint amennyi idő alatt egy jó kondiban lévő műhold megkerüli a földet. Ha csupán egy ilyen megszakítás lenne, az ember még azt is mondhatná, egye fene, legalább visszajön velük a régi mozifeeling, amikor még létezett szünet a vetítésben. A nézősereg ilyenkor kiözönlött az előcsarnokba – falun az utcára – és miközben elszívott egy cigit, gyorsan beiktatott egy kis csajozást is a függőben hagyott kultúrélménybe.

A kertévék esetében mindez nem működik. Részint mert a nézők 99,99%-a otthon űzi ezt az ipart , ahol csajozni ugyebár nonszensz, részint mert tudja, hogy az elkövetkező szűk három és fél órában, ameddig a film tartani fog, lesz még vagy négy, de inkább hat ilyen szünet, és megkeseredik a szájában az éppen fogyasztott étel. Ezzel az alantas magatartással a kertévék cinkosságot vállalnak a társadalom egészségi állapotának rombolásában, mert mindamellett, hogy ez a rétestésztaként nyújtott vetítés annyira kikészít mindenkit, hogy utána, vagy mellette heveny családon belüli erőszakba kezd, a szünetek idején a nép kénytelen kivándorolni a konyhába és matatni egy kicsit a hűtőben, hogy ne kelljen a filmnél is sokkal idegőrlőbb reklámokat és előzeteseket bámulnia.

Mindez egyenes anyai ágon vezet el bennünket ahhoz az állapothoz, amely össznépi elhízásnak nevezhető. A szakemberek kimutatták, hogy minden egyes kertévén nézett mozi kb 30 dekát tesz rá annak a testsúlyára, aki bevállalja ezt a tortúrát. Összegzésként tehát elmondható, hogy kertévén mozit nézni felér egy önsanyargató szeánsszal, ezért aki csakis és kizárólag a film kedvéért telepszik oda az ekrán elé, nem árt, ha ezt megelőzően egy alapos autogén tréningnek veti alá magát. A túlélő készletében kell, hogy legyen kispárna, amelynek a csücskét rághatja, macska, amelynek oldalába, ha túlcsordul benne a bosszúság belestukkolhat és természetesen sör hatalmas mennyiségben.

Arról az apróságról pedig, hogy a kertévékben adott filmeket másik kertévék is leadták már vagy tucatszor, ahol az ember ha akarta, ha nem több tucatszor láthatta, ne is beszéljünk. Maradjunk annyiban, hogy aki kertévén filmet néz, megérdemli a sorsát. Meg még egyebet is.

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: