Szmogéria

2013.01.31.
Olvasták: 910

Pekingben akkora a szmog, hogy már dobozokban árusítják a tiszta levegőt. Ez éppen elég nagy baj, ráadásul téves azt hinni, hogy csak Kína belügye, úgyhogy nem is nagyon kárognék rajta. Inkább ennek a tisztalevegő-biznisznek a csapásvonalán haladnék tovább.

Mi tagadás, jelen pillanatban ebben látom az üzletet. Nálunk, Magyarországon még relatíve eléggé fogyasztható a levegő ahhoz, hogy belevágjunk vele az évezred legnagyobb üzletmenetébe. Nem arra gondolok, hogy állami szinten kéne gyűjteni a levegőt valamiféle gigantikus föld alatti tározókba – bár ez se kutya –, hanem hogy a nyugdíj-előtakarékosság mintájára mindenki nekifoghatna levegőt spórolni azokra az éveire, amikor a mindennapi beszippantani való komoly pénzekbe fog kerülni.

Az üzlet érdemi része abban rejtőzködik, hogy meg kéne nyitni az Első Magyar Levegőbankot, ahová mindenki betehetné a maga kis levegő-megtakarítását. Az ügyfelek behoznák a különféle szifonokba, dobozokba stb. házilagosan belepréselt levegőadagjukat, amit a személyes levegő-folyószámlájukon jó kamattal hosszú távra leköthetnének. Az üzlet remek voltához nem férhet kétség, csodálom, hogy állam bácsinak még nem jutott eszébe.

Aki ezen az egészen csupán mosolyog, nézze meg az illusztrációként csatolt képet, és borzadjon el. A felvétel Pekingben készült, ahol a tömény szmogot édeni látványt nyújtó óriásposzterekkel próbálják ellensúlyozni. Igaz, hogy Kína nem a szomszédságunkban van, de csak idő kérdése, hogy ez a mizéria – a beszívni való levegő brutális megfogyatkozása – mihozzánk is eljusson. Ha pedig ez bekövetkezik, azok az okosok járnak jól, akik már most megkezdik a spórolást a levegővel. Komolyan mondom, ha ez az egész nem igényelne irdatlanul nagy befektetést, már most megnyitnám az első privát levegőbankot. De mivel a tartályok kiásása és szigetelése irdatlanul nagy összegbe kerül, ez a tollasodási lehetőség is megmarad azoknak, akiket már most is a fejük búbjáig bankókból képződött tollak borítanak.

Nekünk, kisembereknek nem marad más lehetőség, mint a nemzeti konzultáció, ami állítólag még mindig működik, és amivel – ugyancsak állítólag – az egyszerű ember is beleszólhat a politikába. Az eljárás a következő lenne: nemzeti összefogással sürgősen pressziót kéne gyakorolni a kormányra, hogy az új alaptörvény első cikkelyét a következőre módosítsa: minden magyar embernek alanyi jogon jár a belélegezhető levegő. Mihelyst ez bekerül az alkotmányba,  a kormány dolga lesz kifejleszteni és működtetni a lélegzetvételhez szükséges institúciókat, és megússzuk azt, hogy a nemzetközi nagytőke erre a forrásra is ráhelyezze a mancsát. Már ha megúszhatunk még valamit egyáltalán.

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: