Paul

Olvasták: 138

Kisebbfajta szenzációként tálalta a filmes szaksajtó, hogy végre van egy olyan sci-fi komédia, amely nem bukott meg rögtön az ősbemutatóján. Mostanában a Hubble távcsővel sem lehetne találni nevetésre ingerlő sci-fit, a csodálkozással vegyes öröm tehát jogos és szabályos.

A Paul című mozi felnőtteknek szóló vicces mese egy kicsiny, zöld emberkéről, akit az amerikai kormány az 1947-es roswelli affér óta fogva tart, és közben módszeresen szedegeti el tőle a tudását. De mert egyszer a leghosszabb tudáslistán is kipipázódik minden egyes tétel, napjainkra Paul – annak a kislánynak a kutyája után kapta a nevét, akit a ’47-es kényszerleszállás során agyonnyomott az űrhajójával –, szóval Paul ma már nem tud újat mondani az amerikai kormánynak, ezért átminősítik kísérleti állattá. Fogva tartóit a gyógyítási képessége izgatja a legjobban, de mert ez nem ruházható át, illetve nem tanulható meg, végső megoldásként csak az őssejt-kutatás jöhet számításba, amelyhez ugyebár ki kell venni a helyéről szegény Paul agyát. Az eljárás enyhén szólva nem tetszik Paulnak, ezért meglóg gondosan őrzött börtönéből, és megpróbál elvergődi addig a találkozási pontig, ahol a fajtársai felszedhetik egy érte küldött űrhajóra.

Ebben a kényes és fatális pillanatban toppan be a történetbe Willy (Simon Pegg) és Clive (Nick Frost) – a filmforgatókönyv is az ő nevükhöz fűződik – a San Diegói Képregény és Fantasy találkozóra érkezett két lökött angol. Clive ráadásul író is, egy hárommellű nőről írt fantasyval próbál nyomulni, de a fő célja mindkettőjüknek az, hogy bebarangolják Amerika kultikus UFO lelőhelyeit. Van egy térképük is, amelyen gondosan bejelölik meglátogatásra érdemes pontokat az 51-es körzettől egészen Roswellig, ám az élet közbeszól, mert már az első bárban beléjük köt két helyi nehézfiú. Az idill ettől a pillanattól meneküléssé válik, mert Clive-ék bérelt lakókocsijukkal véletlenül nekitolatnak a nehézfiúk terepjárójának. Innentől pedig nincs más megoldás, mint a padlógáz, de mielőtt még a felbőszült helyiek rájuk találnának, ugyancsak véletlenül összeakadnak az ugyancsak menekülő és a lopott kocsival ugyancsak karambolozó Paullal.

Az első találkozás sokkján átkecmeregve a két angol rájön, hogy életük nagy kalandja előtt állnak, Paulról meg rögtön kiderül, hogy egy nagydumájú, laza csávó, aki nem von meg magától semmilyen földi hívságot. Mivel hamar kiderül, hogy mind a hármójukat üldözi valaki, ebből az alkalmi találkozásból egyfajta véd- és dacszövetség alakul. És hogy a helyzet még bonyodalmasabb legyen, az élet összehozza őket a gyerekkori szembetegsége miatt félszemű, bigottan vallásos Ruth-tal (Kristen Wiig). Ruth rájön, hogy a fiúk űrlényt rejtegetnek, ezért, hogy ne járjon el a szája, kényszerből magukkal viszik. Nem az amerikai filmekből unásig ismert emberrablásról van szó, hanem egyfajta fura lányszöktetésről, mert Ruth apja (Johhny Caroll Lynch) a bigottságot is meghaladó vallási tébolyultságból csatlakozik az üldözőkhöz.

De ez nem a szokásos akciófilmes menekülés, hanem itt-ott egy kis helyzetkomikummal megpakolt, de alapjáraton csupán csak poénkodásos, heccelődős, lazításos vándorlás. Közben egymás után sorakoznak áthallásos célzások azokra a filmtörténeti tényekre, amelyeket mindnyájan közhelyként ismerünk, de most kiderül, hogy mindegyik mögött ott van Paul keze vagy esze munkája. Nagy poén például az, amikor lelepleződik, hogy még Spielberg is tőle kért tanácsot a filmjeihez.

A film végén minden és mindenki a helyére zökken, de gyanús az erőm, hogy lesz még Paul II. is, mert ezt a huncutkodó, pikáns megjegyzésekkel dobálózó, füvezgető, egyszóval nagyon is felnőtteknek kitalált rajzfilmfigurát nemcsak a filmbeli partnerei, hanem mi, nézők is visszavárjuk. Ebben jókora szeletük van a remekül teljesítő színészeknek is – Simon Pegg és Nick Frost a tőlük megszokott magas humorfokozaton alakítanak, de a mellékszereplők is felnőnek a feladathoz – és csak a dicséret hullámhosszán lehet szólni a rendező Greg Mottola teljesítményéről. A sztorivonal ugyan itt-ott egy kissé azért megcsikordul, de ha nevetni lehet, ilyen apróságokra mi nem adunk.

Paul, színes amerikai film, 104 perc. Rendező: Greg Mottola
Szereplők: Simon Pegg, Nick Frost, Jason Bateman, Kristen Wiig.
Értékelés: 4

 

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Előző írás

Facér Jimmy

Következő írás

Hotel Transylvania – alol a szörnyek lazulnak

Egyéb Filmekről

Csernobil

Azt, hogy ma viszonylag gondtalanul élhetünk, három önfeláldozó búvárnak, Alekszej Ananenkónak, Valerij

Joel

Az örökbefogadás mindig aktuális és legalább ennyire érzékeny téma. Az irodalom nagy