Izzócsere

Olvasták: 395

És végre eljött az a nap is, amikor rászántam magam a nagy műveletre, hogy kicseréljem a tízéves Suzuki balik fényszóróizzóját. Pár hete vettem észre, hogy csak pislákol – korán sötétedik, feltűnik az ilyesmi. Persze először megtöröltem a szemüvegem bal lencséjét, a fizika szerint minden a kisebb energiaszint felé törekszik, és én meghajolok a nagy elvek előtt. De a tény, hogy sötétebb a bal a jobbnál, nem változott. Innen már csigalassúsággal peregtek az események: kétnaponta eszembe jutott, hogy jó volna venni egy izzót, de ez a kétnapos memóriapulzálás sosem esett egybe a bevásárlóközpontokban tett látogatásaimmal. És ha éppen mégis, vagy nem volt autófelszerelési osztály, vagy nem tudtam felidézni, vajon milyen fajta izzót szeret az én járművem. Hogy szabvány, az meg sem fordult a fejemben, hogy megkérdezzek egy eladót, az pláne. Még élénken élt emlékeimben az akkumlátorvásárlás mizériája: ötször jártam az autósboltban, mindannyiszor oda- vagy visszacipelve a nehéz szerzeményt, mire a megfelelő akku a motortérben landolt.

De végre a napokban épp akkor jutott eszembe e beteljesítésre váró művelet, amikor elballagtam a közeli autósbolt előtt. Isteni szikra pattant ki elmémből, miszerint be kellene menni, megkérdezni, hogy vajon egy, és csakis egyfajta égő passzol-e a 2001-es Suzukikba, és ha minden tévedést kizárhatóan egy – tehát nem tudok mellényúlni –, akkor rögtön kettőt lesz szíves, egyszer élünk. És pár perc után már büszkén rázogattam kabátzsebemben a két kis kartondobozt, benne a sötétben látás kiváltságát jelentő két izzóval.

Első gondolatom hazaérve az volt, hogy e nagy feladat leküzdését néhány hetes pihenővel jutalmazom, de rájöttem, hogy így még hetekig nem látok rendesen esténként, s mivel lévén tél, az este a nap felét kiteszi, a vékony pénzecskémet meg teszem ki a rendőri büntetésnek. Úgyhogy – nagy levegőt véve, univerzális, valójában semmire sem való szerszámkészletemet hónom alá csapva – elszánt léptekkel indultam az autó felé, s kezdtem emlékeimbe idézni az izzócsere apró praktikumait. Azt már tapasztalatból tudom, hogy legjobb időpontja a hasonló, utcai szerelésekre a kora délután, ekkor ugyanis a legtöbb utcabeli nincs otthon, így a legkisebb hallgatóság részesül abban a károkodásorkánban, amit egy engedetlen csavaranya, vagy egy ellenálló lámpabura tud kiprovokálni. Persze mára már megtanultam, hogy nem a lámpaburát kell leműteni, hogy az akkumlátor saruját nem lehet kétszeresére tágítani, de jobb a biztos út, nem kell mindenkinek megtudni, micsoda parádés szókincs rejtezik szelíd ábrázatom takarásában.

Szóval izzócsere. Igen… ez a gumi baszinéria lejön, így… Mondom, lejön… Mondom, lejössz! Anyádat, miért pont a bal oldalit kell cserélni, itt útban van minden, lehetetlen hozzáférni. Bezzeg a másik oldalon még egy nyugágy is odaférne. Pillanatok alatt lettem könyékig mocskos, persze civilben álltam neki a harcnak, pár perc az egész, és már tavaly is csináltam. A gumi végre lejön, már látszik az izzó, remény kezd pislákolni, nem jön ki, miért nem, kijössz, b…meg, mindjárt eltörik, nem így kellene, de akkor hogyan? Szétszedem a jobb oldalit, először az sem akarja az igazságot, de végül enged, miután rájövök, mit merre kell forgatni, benyomni, húzni, simán engedi magát. Ilyen egyszerű, rohadj meg! A jobb oldalon memorizált mozdulatsort megismétlem a balon, és kiemelem a halott izzót. Felemelem, a fénybe tartom, nézem, mintha nem is lenne elszakadva a szál, rejtély. Apró közjátékként összekeverem a régit az újjal, aztán elválik a kaksi a májától, célegyenes, hopp, ez betalált, már csak azt a drótból hajlított rögzítőt kellene rápattintani, persze nem megy, mi van már, ne lázadj, egyem a töködet, pattanj be [toppantás], nem igaz, hogy négy év műszaki főiskola [dupla első évfolyam] után nem tudom beszerelni, cserélje ki, aki kitalálta, biztos komcsi volt, vagy meteorológus.

És megvan! Leírhatatlan büszkeséggel pillantok körül, bízva, hogy sokan látják az utcából, mekkora talentum vagyok világítástechnikailag, de ilyenkor persze a kutya sem jár erre. [Az akkumlátorcserét még a rendőrség is megtisztelte.] Már csak az van hátra, hogy a másik, frissen beszerzett izzó a kesztyűtartóba tegyem, ha megint bekrepál valamelyik, kéznél legyen a pót, ez legalább egyhetes előnyt jelent majd. És ahogy lehajtom a kesztyűtartó fedelét (aki tartott már életében kesztyűt e kis zugban, annak jövök egy sörrel, vesd össze: kalaptartó), kipottyan két vadiúj izzókészlet, tavaly vettem a kínain, és azért tettem ide, hogy ha bekrepál valamelyik, kéznél legyen a pót, ez legalább egyhetes előnyt jelent majd.

…vagy meteorológus…

 

Egyéb Szösszenet

Igazságszolgáltatás

–  Elnézést a zavarásért, nem tudom jó helyen járok-e: az igazságszolgáltatást keresem. – A lehető legjobb