Vlagyimir Vojnovics: Moszkva 2042

Olvasták: 1060

De lássuk a regényt! Leginkább azt mondhatnánk, hogy egy sci-fi paródiával, vagy inkább a megíráskor igen divatos műfajnak számító politic fictionnel van dolgunk, mert rögtön az elején kiderül, hogy a főhős éppen téridő-utazásra készül. A cél időben 2042, térben pedig Moszkva, ahol a világon egyedüliként megvalósították a kommunizmust. Talán ez a rész, az első 60-80 oldal a regény legérdektelenebb szakasza, mert Vojnovics túlságosan is sokat vacakol az előkészületekkel: az utazás előtt álló főhőst – akinek élete, sorsa feltűnően hasonlít a szerző életére, sorsára – különféle érdekcsoportok környékezik, mert mindenki azt várja, olyan információkkal tér majd vissza a jövőből, amelyekkel a jelenben, azaz a jövőhöz képest mostani múltban is profitálni lehet. Van, aki anyagi gazdagságot – mint pl. az arabok –, mások a szovjet rendszer megdöntését remélik ettől a vállalkozástól, mi, olvasók pedig arra vagyunk kíváncsiak, mi vár majd az utazóra 2042-ben.

A téridő utazás részleteinek kidolgozásával Vojnovics nem sokat vacakol: a főhős fölszáll a Lufthansa gépére, tesz vele egy kört a világűrben, és már ott is van, ahová indult. A bonyodalmak ekkor kezdődnek el igazán. Villámgyorsan kiderül, hogy a kommunizmus egyáltalán nem az, aminek hatvan év távlatából látszik. Az a híresztelés, amely szerint ekkor majd mindenki az igényeinek megfelelően részesül a közösből, csak mese habbal. Az alapigények, mint pl, a levegőhöz, vízhez, alapszintű étkezéshez, alapszintű ruházkodáshoz és ugyancsak alapszintű lakáshoz viszonyított jogok mindenki számára adottak, de ez csak a lehető legsötétebb nyomorra elegendő. Az emeltebb szintű igény jogosultságát a hatalom dönti el, vagyis a kommunizmusban már alapból megvan a szeparáció, ami bárhonnét is vesszük, merő realizmus. És ott van még a másodlagos termék is, vagyis a szar. Mivel ebből, pontosabban biogázból állítják elő az energiát, mindenki köteles leadni a szarát az államnak. Egyfajta sztahanovista versengés is létezik abban a tekintetben, hogy ki, mennyi másodlagos terméket ad le, amiért cserébe elsődleges terméket, azaz élelmiszerjegyet lehet kapni. A baj csupán az, hogy másodlagos termék nemigen létezik elsődleges nélkül, tehát a szarás a kommunizmusban valóságos művészet. Ilyenformán az sem csoda, hogy a napisajtót kizárólag vécépapíron forgalmazzák.

Kiadó: GABO KÖNYVKIADÓ ÉS KERESK.KFT. Oldalak száma: 440. Borító: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS, Súly: 420 gr. ISBN: 9789639635517. Kiadás éve: 2006

Az időutazó – aki egyébként író – annyira belebonyolódik ezekbe az egyre sokasodó, 22-es csapdájára hasonlító furcsaságokba és ellentmondásokba, hogy ünnepelt és kiemelt szükségletű sztárból csakhamar számkivetett páriává válik. De ahogy az sejthető, a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben végül bekövetkezik az a fordulat, amelynek tégláit Vojnovics a regény kissé nehézkesre sikeredett nyitó részében elhelyezte. A narrátor ép bőrrel megússza ezt a kalandot, de ami a rendszert illeti, az úgy összeomlik, mint a pinty.

A regény erőssége a szinte már Gullivert idéző alaposság, amellyel Vojnovics a totalitárius rendszer ellentmondásait bemutatja és a végkövetkeztetés is nagyjából ugyanaz: az embernél nincs undorítóbb lény a földön, akár népként, akár zsarnokként pusztítja az elsődleges terméket és gyártja a másodlagost. A kerettörténet ehhez a megállapításhoz képest szinte már fölöslegesnek is tűnik, nem beszélve arról, hogy a jellemek eléggé elnagyoltak, és ahogy a szláv nevektől hemzsegő orosz regényekben, itt is elég nehéz közöttük eligazodni. Mentségére legyen mondva, hogy mindezt Vojnovics még a Szovjetunió ereje teljében írta, amikor a világot még három hosszú év választotta el a peresztrojkáról, és akkoriban nem kifejezetten a Dosztojevszkijt idéző jellem- és lélekrajznak állt a zászló.

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Egyéb Könyvekről

A boszorkány fia

Rosemarie Schuder neve ma már nem túlságosan ismert a magyar olvasóközönség előtt, pedig volt idő, amikor