Folytatásos

Az idősebbek talán még emlékeznek azokra a nyugodt, szocialista időkre, amikor a biztonság kéz a kézben járt a valósággal. Nem kellett attól rettegnünk, hogy a vállalat, ahol dolgozunk tönkremegy és mi az utcára

Életem legmeghatározóbb és egyben legizgalmasabb periódusa az a két év karbantartói munka volt, amit Jocival, a szökött idegenlégióssal töltöttem a marhafarmon. Joci akkoriban nagyobb hérosz volt, mint Akhileusz Trója falai előtt. Szájról

Mielőtt az épülő marhafarmon kiköthettem volna, hogy Jocival, a háromszori próbálkozás után végül szerencsésen megszökött idegenlégióssal megkezdjük világraszóló közös kalandjainkat, tettem egy kitérőt a dehidrátorban, amiről határozott magabiztossággal állíthatom, hogy a leggyűlöltebb

Néhány napig tartó munkahelyi lézengés után az épülő locsolórendszernél találtam magam. Azzal a célzásszerű, de valójában nagyon is komoly meghagyással helyeztek ide, hogy meghatározatlan ideig ez lesz a nekem való munka. Ha

Élete első munkanapjára mindenki olyan tisztán emlékezik, ahogy az első szerelmes csókjára. Mintha tegnap reggel történt volna, ahogy apámmal kibicikliztünk a vasútállomáshoz, amelynek szomszédságában helyezkedett el a szövetkezet gabonaraktára és termékfeldolgozó központja.

Máig emlékszem arra a napra, amikor a szabadkai Elektrotechnikai és Gépészeti Iskolaközpont Gubec Máté utcai épületének első emeletén kézhez kaptam a technikusi záróvizsgáról szóló oklevelemet. Erőteljes túlzás lenne azt mondani, hogy tíz