Magyar valóság

Lehet, hogy előítéletes a gondolkodásom, de gyógyíthatatlanul undorodom a patkányoktól. Ha mindenható lennék, egy szempillantás alatt kiirtanám valamennyit, és nem érdekelne, hogy ehhez mit szól Strasbourg, meg hogy ezzel a despotista beavatkozással

Tegnap este láttam a tévében egy interjút, amelyben egy erősen egzaltált nőszemély vibráló idegességgel ostorozta a jelenlegi magyar kormányt, amiért az elzárkózik az egyneműek házasságának legalizálása elől. A riportot egy fiatalember készítette,

Ment Petra hazafelé, keresztül a Margit hídon. Ment, mendegélt, aztán egyszer csak megtorpant, mert erős késztetést érzett arra, hogy valami nagyot és maradandót cselekedjen. Ha lett volna neki gyufája, talán felgyújtja a

Tegnap, 2019. április 17-én, verőfényes, szép napsütéses időben egy szír állampolgár kirúgta a nyugatinál a 6-os villamos ablakát. Liberális ismerőseim bizonyára azt mondják erre: csak egy véletlen baleset, viszketett a talpa vagy

Olvasom, hogy az olaszliszkai lincselés egyik vádlottja, aki 17 évet kapott, és elvileg 2023-ban szabadulna, jó viselkedés miatt már jövőre visszatérhet félbehagyott tevékenységéhez. Ennek kapcsán a jó viselkedés az, ami számomra érdekes.

A legnagyobb pénzügyi csalásokkal és vesztegetésekkel azonos arányban teregeti a bulvármédia azt a hírt, hogy egy vasi könyvtáros ellopott 336 könyvet, miáltal több millió forint kárt okozott. Minden bizonnyal nem lett volna ügy

Néhány nappal ezelőtt szárnyra kapott egy kósza hírecske a neten, hogy az évekkel ezelőtt kb. 600 milliót nyert egykori hajléktalan csokiszökőkutas kávéháza becsődölt. Hát igen. Erre mondják, hogy a szerencse vak, nem

A magyar Himnusz egyre több vitára ad okot. Vannak, akik úgy látják, amúgy is meglévő önsajnálatunkat, örökkön való másokat hibáztatásunkat és sírva vigadásunkat még inkább fokozza ez a kifejezetten pesszimista dallamú, melankolikus

A modern tudomány által kevéssé ismert tény, de attól még része a valóságnak, hogy a városi ember is megkívánja néha a gyümölcsöt. Almát, barackot, szilvát, szőlőt meg hasonló jókat szeretne majszolni az

Soha nem tüntettek ki, és remélem nem is fognak. Irodalmi díjakat ugyan kaptam, de azok mögött – elvileg – kell, hogy legyen valamilyen teljesítmény. A kitüntetést politikailag adják és kapják, ezért akit megplecsniznek,

Elítélték, igaz, egyelőre a fellebbezések okán csak joggyengén a margitszigeti szatírt, aki sóvárgó szemekkel leste a füvön napozó lányokat. Amellett mást is csinált. Szerencsére csak magával és nem a lányokkal. Ezért szeméremsértés

Nem vagyok dohányos, ezért csak a kívülálló bölcsességével tudok hozzászagolni ehhez a témához. A kiindulópont ebből a perspektívából kétféle: vagy támadni, vagy dicsérni lehet a kormányt azért, hogy tiltólistára tette, de ebben

Olvasom több helyen is, hogy kinyírják az irodalmat, mivel a Nemzeti Kulturális Alap az idén kevesebb támogatást nyújt az irodalmi folyóiratoknak. Az adott körülmények között ez tényleg szégyenteljes dolog. Ha figyelembe vesszük,

Valahogy felkapott téma lett mostanában a folyóirat-támogatás. Azt mondják, a kormány egyszer s mindenkorra le akar számolni a kultúrával. Nem azért, mintha védeni akarnám a kormányt, de amikor a kultúra meg a

Valami bűzlik. Pedig nem is vagyunk Dániában. Valamit takargatnak előlünk. Elterelik a figyelmünket. Kiss László ügye mindent felkavar, hogy a zavaros mélyét senki se bolygathassa. Máskülönben miért kellett előhalászni valamit, ami ötvenöt