Csernobil

Azt, hogy ma viszonylag gondtalanul élhetünk, három önfeláldozó búvárnak, Alekszej Ananenkónak, Valerij Bezpalovnak és Borisz Baranovnak köszönhetjük. Ők voltak azok, akik a halál biztos tudatában vállalták, hogy kinyitják az atomreaktor alatti víztározó

Tovább

A kövér meg a sovány

Ma már csak a hozzám hasonló őskövületek emlékeznek a fekete-fehér filmek leghíresebb komédiás tandemére, a mifelénk Stan és Pan néven ismert duóra. Az még érthető, hogy Stan Laurelből miért lett Stan, de

Tovább

Joel

Az örökbefogadás mindig aktuális és legalább ennyire érzékeny téma. Az irodalom nagy klasszikusaitól egészen napjaink filmművészetéig számos példát tudnánk sorakoztatni annak bizonyítására, hogy ez a nemes, emberbaráti gesztus, a kétségbevonhatatlan jó szándék

Tovább

Foxtrott – filmismertető

A nívósabb háborúellenes filmek többnyire úgy kezdődnek, hogy a szülők megtudják: a fiuk elesett a harctéren. Vannak azért kivételek is – a legismertebb talán a Csuhraj-féle Ballada a katonáról –, de ezt

Tovább

A férfiak nem sírnak

A jugoszláv polgárháború ma már a múlt ködébe vész. A harcok befejeztével minden utódállam elkészítette a maga filmjeit erről a témáról, és bár ezek döntő többségükben magas minőséget képviselő alkotások, közülük csak

Tovább

Sztálin halála – filmismertető

Ugye, mindenkinek megvan ez a vicc: 1953. március 5., Práter utcai kiskocsma, mélabús, csöndben üldögélő vendégsereggel. Egyszer csak kivágódik az ajtó, beront egy holtsápadt alak. Meghalt Sztálin!, mondja elcsukló hangon. A kocsmában

Tovább

A négyzet

Néhány éve még elképzelhetetlen lett volna az, hogy egy művészfilm telt házat hozzon össze Budapesten, de mostanában mintha fordulna a kocka. Lehet, hogy a vizuális trükkökkel teleaggatott hollywoodi produkciók maguk tehetnek erről

Tovább

Hyppolit és a hagyma

1931. november 27. nevezetes napja a magyar filmgyártásnak: ekkor mutatták be a Hyppolit a lakájt. Kevés olyan közönségfilmünk akad, amely közel száz év után sem veszít a frissességéből, de ez a film

Tovább

Élet

Az emberiség legősibb vágya az, hogy földön kívüli életformát találjon. Erről számtalan elképzelés létezik, de csak kevés közöttük a derűlátó. A nagy többség ezt a találkozást fenntartásokkal kezeli, ami – valljuk be –

Tovább

Utazók

A futószalagon gyártott szuperhősös produkciók építkezése olyannyira a tudományos-fantasztikus filmek stílusát idézi, hogy a zsáner elkötelezett rajongói ezzel sok robbantásos blődlivel azonosítják a valaha szebb napokat is megért szájönsz fiksönt. Nem csoda, hogy

Tovább

Érkezés

Régen elmúlt már az angolul perfekt beszélő, humanoid űrlények ideje, de hiába tolakodtak a helyükre csápjaikon járkáló óriáspolipok, az észjárásuk, motivációjuk ízig-vérig emberi maradt. Röviden akár ez is lehetne az összegzése a

Tovább

Hologramot a királynak

Kötve hiszem, hogy van olyan kiegyensúlyozott, stabil idegállapotú európai ember, aki Szaúd-Arábiába kívánkozik. Nincs ott se sör, se combra tapadó női nadrág, se politikai másféleség, van viszont homok meg teveszar, és vannak futurisztikus

Tovább

A lány és a cápa

Úgy tűnik, cápás filmekből sosem elég. Van már belőlük mutánsos, robotos, levegőben röpködős és még ki tudja, miféle, de mindig jön valaki egy még tutibb ötlettel. Szinte látom magam előtt, ahogy a

Tovább

Az ígéret földje

A menekülés és az emigráció olyanok, mint az egypetéjű ikrek. Menekülni a halálos veszély elől, emigrálni a nyomor elől szoktak. A motiváció tehát mindkét esetben nagyon hasonlatos, mint ahogy az is, hogy

Tovább

A kolónia

Már csak a hozzám hasonló őskövületek emlékeznek a 70-es évek elején kirobbant nagy világpolitikai botrányra, amikor a szabadon megválasztott chilei kormányt – hathatós CIA-támogatással – megdöntötte a Pinochet-rezsim. A tévében is láttuk,

Tovább