Maris néni a Walhallában

Vagyunk néhányan, akiknek közünk sincs a germán mitológiához. Elmegyünk vásárolni, mondjuk a SPÁR-ba, megpakoljuk a kosarunkat, majd beállunk a pénztár elé, várakozni. A sor kínkeserves lassúsággal halad, mert egy új kasszás kishölgy

Tovább

A nagykövet kutyája

Minden reggel ugyanazon az útvonalon megyek a munkába, lehetőleg elkerülve a forgalmasabb utcákat, hogy zavartalanul élvezhessem a várossal együtt, lassan ébredező gondolataim társaságát. Haladási utam egy olyan gyér látogatottságú utcán is átvezet,

Tovább

A sógor és az erőszak

A sógorom vonzza az erőszakot. Legutóbb, amikor meglátogatott, és kimentem elé az állomásra, két kutya egymásnak ugrott a zebrán, pont úgy, hogy én voltam középen. Pesti viszonylatban ilyesmi nem túl gyakran fordul

Tovább

Szeptemberi örökké

Balázs bácsi sietve igyekezett a kocsma felé. Nyár vége volt, már érződött egy kicsit a hűvös. Néhány nap, és kezdődik az iskola. De nem itt – nézett kicsit elkomorodva a régen bezárt

Tovább

Panyóka néni nyaralója

Panyóka néni tisztes özvegyként éldegélt a faluban, a templomtól a negyedik házban. Régi kis ház volt, középen konyha, két oldalt a két szoba, ahogy régen dukált. Amivel kiegészítették a hatvanas évek végén

Tovább

A piros szemüveg

Nem nézett a tükörbe juszt se, anyja hiába kérlelte. Minek? Kit érdekel, hogy áll az a hülye szemüveg? Eddig is ronda volt, a homlokán kirügyeztek a pattanások, orra körül virítottak a szeplők.

Tovább

Hülyeségért a szomszédba

– Jó napot szomszéd, egy csipetnyi hülyeségre volna szükségem. Kisegítene? – Milyen tisztaságúra gondol? – Natúrra, fűszerezés és külön ízesítés nélkül. Házi használatra lesz. – Őszintén szólva, van hülyeségem, de csak kevés.

Tovább

Gyerekes ügyek

A tábor fehér sátorkupolái – mint valami kimeríthetetlen utánpótlással rendelkező, örökkévalóság felé törekvő zarándoksereg – a végeláthatatlan messzeség felé vonulva bukdácsoltak a kopár dombokon. A tábor fölötti hegytetőn, ahonnét elszomorító, ámde kíméletlenül éles

Tovább

Nyári rege

Már hetek óta úgy bongott fölöttünk a hőség, akár a félrevert harang. Recsegős, mély zümmögése forró tűzgombócokban hatolt be a tüdőnkbe, zörgette, rázta hörgőnk bolyhait, beletúrt a hajszálerek füzéreibe, és mikor mindezt

Tovább

A szétvert fejű ember

José Ferreira da Silvát tavalyi (2014-es) portugáliai körutazásom során ismertem meg. A coimbrai egyetem lépcsőjén üldögélt és csakúgy, mint a társai ajándéktárgyakat próbált rásózni a turistákra, hogy némi tanulmánysegítő bevételhez jusson. Csakhogy

Tovább

Az író és a miniszterelnök

Történt egyszer, hogy a miniszterelnök egy hosszú repülőút során véletlenül belekukkantott az egyik asszisztense nyitva felejtett könyvébe. Nem érdemes elhallgatni azt a tényt, hogy az asszisztens kissé elbóbiskolt, és mert a miniszterelnök

Tovább

Kétezerharminc – kilenc – nulla

,,Hát kérem, ez eddig halvány volt, kérem. Mint mezei pillangó hányása a zöld rétre, annyi nyomott hagyott a labdarúgás történelemkönyvében.  Gyenge volt, mint kilencvenéves apáca a kemoterápián, berúgva. Én még a mérkőzés

Tovább

Steve 23

A tó napról napra közelebb jött hozzánk. Napról napra. Riadtan ébredt álmából reggel steve 23. Nem értette, miért álmodja ezt. Nem is gondolkodott – arról már rég le is szokott – gyorsan

Tovább