– A könyvéről van szó fiatalember – mondta a szerkesztő, és lerázta a hamut a félig szívott cigarettájáról. Régi motoros volt ebben a szakmában, talán az utolsó, aki minden nélkül itta a
Tovább
Amikor jobb létre szenderült, Eduardo da Bamboa meglepően könnyedén jutott be a mennyországba. A teljesen üres tranzitzóna olcsó, sakktáblaszerű járólapjaival és sárgás olajfestékkel derékmagasságig bekent falaival egy vidéki rendelő várótermére emlékeztette, ezért
Tovább
Vagyunk néhányan, akiknek közünk sincs a germán mitológiához. Elmegyünk vásárolni, mondjuk a SPÁR-ba, megpakoljuk a kosarunkat, majd beállunk a pénztár elé, várakozni. A sor kínkeserves lassúsággal halad, mert egy új kasszás kishölgy
Tovább
Minden reggel ugyanazon az útvonalon megyek a munkába, lehetőleg elkerülve a forgalmasabb utcákat, hogy zavartalanul élvezhessem a várossal együtt, lassan ébredező gondolataim társaságát. Haladási utam egy olyan gyér látogatottságú utcán is átvezet,
Tovább
A sógorom vonzza az erőszakot. Legutóbb, amikor meglátogatott, és kimentem elé az állomásra, két kutya egymásnak ugrott a zebrán, pont úgy, hogy én voltam középen. Pesti viszonylatban ilyesmi nem túl gyakran fordul
Tovább
Csakúgy, mint az erre kiérdemesült férfiak többségét, az agg professzort is ádvent utolsó napjaiban hagyta el a felesége. A szegény, jóravaló asszony harmincvalahány év után megunta azt, hogy a száraz könyvek és
Tovább
Balázs bácsi sietve igyekezett a kocsma felé. Nyár vége volt, már érződött egy kicsit a hűvös. Néhány nap, és kezdődik az iskola. De nem itt – nézett kicsit elkomorodva a régen bezárt
Tovább
Panyóka néni tisztes özvegyként éldegélt a faluban, a templomtól a negyedik házban. Régi kis ház volt, középen konyha, két oldalt a két szoba, ahogy régen dukált. Amivel kiegészítették a hatvanas évek végén
Tovább
A szeretet ünnepéhez számos olyan hiedelem és rögeszme kapcsolódik, amelyeket már rég betemetett az idő homokja, és mi hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy nem is léteznek többé, pedig csak nem látjuk őket
Tovább
A zsákfalu – nevéhez híven – olyan település, ahova egy út vezet befelé, és egy – ugyanaz – kifelé. Ez annyire egyszerű, mint ahogy a zsáknak is csak egy szája van. A falu kiskocsmájában
Tovább
Nem nézett a tükörbe juszt se, anyja hiába kérlelte. Minek? Kit érdekel, hogy áll az a hülye szemüveg? Eddig is ronda volt, a homlokán kirügyeztek a pattanások, orra körül virítottak a szeplők.
Tovább
– Jó napot szomszéd, egy csipetnyi hülyeségre volna szükségem. Kisegítene? – Milyen tisztaságúra gondol? – Natúrra, fűszerezés és külön ízesítés nélkül. Házi használatra lesz. – Őszintén szólva, van hülyeségem, de csak kevés.
Tovább
A tábor fehér sátorkupolái – mint valami kimeríthetetlen utánpótlással rendelkező, örökkévalóság felé törekvő zarándoksereg – a végeláthatatlan messzeség felé vonulva bukdácsoltak a kopár dombokon. A tábor fölötti hegytetőn, ahonnét elszomorító, ámde kíméletlenül éles
Tovább
Már hetek óta úgy bongott fölöttünk a hőség, akár a félrevert harang. Recsegős, mély zümmögése forró tűzgombócokban hatolt be a tüdőnkbe, zörgette, rázta hörgőnk bolyhait, beletúrt a hajszálerek füzéreibe, és mikor mindezt
Tovább
José Ferreira da Silvát tavalyi (2014-es) portugáliai körutazásom során ismertem meg. A coimbrai egyetem lépcsőjén üldögélt és csakúgy, mint a társai ajándéktárgyakat próbált rásózni a turistákra, hogy némi tanulmánysegítő bevételhez jusson. Csakhogy
Tovább
Történt egyszer, hogy a miniszterelnök egy hosszú repülőút során véletlenül belekukkantott az egyik asszisztense nyitva felejtett könyvébe. Nem érdemes elhallgatni azt a tényt, hogy az asszisztens kissé elbóbiskolt, és mert a miniszterelnök
Tovább
,,Hát kérem, ez eddig halvány volt, kérem. Mint mezei pillangó hányása a zöld rétre, annyi nyomott hagyott a labdarúgás történelemkönyvében. Gyenge volt, mint kilencvenéves apáca a kemoterápián, berúgva. Én még a mérkőzés
Tovább