Cipurka

Mindenki Rőzsének hívta, kicsit bicegve járt, még beszélni sem tudott. Amikor nagyon mondani akart valamit, akkor a fontos közlendő első két hangját ismételgette szorgalmasan, csak a szülei és a plébános tudtak vele

Miközben, a turkálóban vásárolt fekete sísapkából, készített álcát fejére húzta, érezte, hogy hóna alatt, és combja belső peremén az izzadtságcseppek őrült mozgásba kezdtek. – Állj! Ide, ami az enyém, vagy megöllek! –