Mondjuk már ősz van, mert hirtelen – váratlan beszökött ez az évszak – amúgy költőileg, adysan. Ezen sokan megrökönyödtek, mint ahogy azon is, hogy elkezdődött az iskolában a tanítás. Mi már ilyen
Tovább
Zöldhajnalban vagy esetleg később gyalogolni szoktam. Ez néha sétának tűnik, de azt pörgős szoknyában és kopogós cipellőben szokták fiatal vonalkód típusú leánygyermekek művelni, a belvárosban. Nem terepszínű pufidzsekiben és agyonstrapált futócipőben kint
Tovább
Csak és kizárólag évszaki tűnődés, bár anno volt egy olyan össznépi sorozat, hogy „Három tavasz ünnepe”, de erre már csak az élemedett korosztályok emlékeznek, esetleg történelemkönyvekben lehet megnézni, hogy akkor mi is
Tovább
Legyen az bármi is. Persze alapból sejtem, hogy mi, ha meg véletlenül nem tudnám, azért van az értelmező szótár, meg guglizni is lehet ebből az ügyből kifolyólag. Szóval a tiara – röviden,
Tovább
Azért hétvégi ház, és nem nyaraló, mert ha ez utóbbit olvassuk, akkor rögtön megjelenik szemünk előtt egy tengerparti, de minimum közvetlenül a Balaton partján terpeszkedő luxusépület képe, formára nyírt bokrokkal, a pázsiton
Tovább
Írhattam volna cím gyanánt azt is, hogy „Selejtezés”, de ez a két fogalom nem fedi teljesen egymást. A selejtezés elhatározási és időszaki kérdés. Régen persze ez is könnyebb volt. Évente négyszer –
Tovább
Balázs bácsi sietve igyekezett a kocsma felé. Nyár vége volt, már érződött egy kicsit a hűvös. Néhány nap, és kezdődik az iskola. De nem itt – nézett kicsit elkomorodva a régen bezárt
Tovább
A városlakók azt hiszik, hogy egy zsákfaluban soha nem történik semmi érdekes, mert mi is történhetne? Akik így gondolják, akkorát tévednek, mint a tabajdi fűszeres, aki fogadni mert volna nagy tétben felesége
Tovább
Meghívót kaptam, olyan igazi, felbélyegzett borítékba helyezettet, szépen kézzel címzettet. A feladó neve alatt pici piros tojás kézzel festve. Még a sokat tapasztalt postás is – kicsit már belefáradva a rengeteg számla
Tovább
Biztos már a régi görögök is – ha nem, hivatkozási alapnak ők a legjobbak – töprengtek rajt, hogyan is lehetne valamit minél gyorsabban megcsinálni, elérni. A mai kor embere, aki amúgy is
Tovább
Panyóka néni tisztes özvegyként éldegélt a faluban, a templomtól a negyedik házban. Régi kis ház volt, középen konyha, két oldalt a két szoba, ahogy régen dukált. Amivel kiegészítették a hatvanas évek végén
Tovább
Egy évben több is van. Ünnep. Állami, egyházi, állandó, mozgó, munkaszünettel megtisztelt /más napon persze ledolgozandó/. Családi: névnapos, születésnapos, évfordulós (néha felejtendő). Naptárban – vagy a szívekben- pirossal kiemelt. A december viszi
Tovább
A zsákfalu – nevéhez híven – olyan település, ahova egy út vezet befelé, és egy – ugyanaz – kifelé. Ez annyire egyszerű, mint ahogy a zsáknak is csak egy szája van. A falu kiskocsmájában
Tovább
A kicsit kifordított hamleti kérdésre nem kétséges a válasz. A stiatisztikák szerint a magyarok roppant mód szeretnek vásárolni / soppingolni /. Gondolom más népek is, de most róluk nem. Persze egy angol biztos
Tovább
Nem nézett a tükörbe juszt se, anyja hiába kérlelte. Minek? Kit érdekel, hogy áll az a hülye szemüveg? Eddig is ronda volt, a homlokán kirügyeztek a pattanások, orra körül virítottak a szeplők.
Tovább
Első felvonás Haladjon, nyanya! harsogta túl a még több száz decibellel üvöltő mjuzikot is a verdából kihajoló emberszabású sztentori hangja. (Vagyis magából kikelve üvöltött a fazon a csodajárgányából, hogy közel s távol
Tovább
Édesszájú filmkedvelők már a címnél behozhatatlan előnyt szereztek, tudásilag. Kezdetben ugye vala a mignon (sőt még előtte a kugler – József Attila szegény kisgyermekes vágyálmában örök emléket állítván eme édességnek), ami egy klasszikus
Tovább