Loading...
Ön most itt van:  Home  >  Hírek  >  Reflektor  >  Aktuális téma

Kinek higgyünk teaügyben?

Szerző:    /  2019-01-08  /  

Napvilágot látott egy jelentés, hogy a zöld tea fogyasztása növelheti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. A tanulmányról több hírportál is beszámolt, aki szükségét érzi, keressen rá a neten, mert a részletekbe én most nem mennék bele. Egyszál magában ugyanis, hogy a zöld tea hasznos-e vagy sem, kevésbé lényeges, mint hogy több frontvonalon is kezdjük elveszíteni a biztos tájékozódás képességét. Eddig úgy tudtuk, a zöld tea száz százalékig egészséges, aki sokszor fogyasztja, tovább él, mint aki irtózattal tolja el magától. Most pedig – ha hinni lehet az említett tanulmánynak – kiderült, hogy csak felerészt gyógyszer, a másik fele nemes egyszerűséggel méreg.

Nekem mindez azt a gyerekkoromban hallott mendemondát juttatja eszembe, hogy a hagyma amennyire hasznos a tüdőnek, olyannyira káros a szemnek. Ezt az állítást nem támasztotta alá semmilyen tudományos mérés, csak elerjedt, ahogy a bogáncs magja a szélben. Sokan és sokszor mondogatták, és ez egy idő után átminősítette igaz valósággá. Más területen is így működött akkoriban az élet. Elhittük például azt, hogy az alkohol kis mennyiségben orvosság, nagy mennyiségben meg gyógyszer, mint ahogy azt sem vontuk kétségbe, hogy a betegség káros az egészségre, később meg hogy a C-vitamin gyógyítja a rákot. A sor tetszőleges ideig lehetne folytatni, de még csak egy példa kívánkozik ki belőlem, aztán becs szó, befejezem: ugye, mindenki hallotta az intést, hogy a rejszolás gerincsorvadást okoz? Nagyon sokáig állt cövekmereven – nomen est omen – ez a legenda, tevékenyen hozzájárulva ahhoz, hogy az én generációm pszichésen defektes állapotban érje meg a felnőtt kort, mígnem valahol kimutatták, hogy a fent emlegetett gyalázatos tevékenység az egészséges életmód alapfeltétele.

Egy kis utánjárással csinos kis gyűjteményt lehetne összenyalábolni azokból az élvezeti és nem élvezeti cikkekből, amelyek az idők során komoly pálforduláson estek át – ilyen volt a kávé, a sör, a fahéj és még sorolhatnám –, teljesen összezavarva a korszerű tömegtájékoztatásban vallásos áhítattal hinni képes embereket. Legtöbbször egy hosszú, lemondó sóhajtással nyugtázzuk, hogy na, tessék, megint kevesebbek lettünk egy mítosszal, de aztán elgondolkodunk, hogy mi van akkor, ha ez az egész egy világméretű átverés része? A zöld tea esetében felmerülő összeesküvés elmélet az, hogy mivel a fekete tea fogyasztása az utóbbi időben jelentősen visszaesett, egy érdekcsoport készítetett egy tanulmányt, amelyben kedvezőtlen színben tünteni fel a konkurenciát.

Most már csak az maradt hátra, hogy eldöntsük: a fentiek tudatában igyunk-e zöld teát vagy inkább száműzzük a gyomok közé? Ha tőlem várnak tanácsot, azt tudom mondani, hogy tegyenek kedves belátásuk szerint, mert az megintcsak egy ősi, kipróbált bölcsesség, hogy ha nem visszük túlzásba, akkor semmi sem lehet egyértelműen káros, vagy hasznos. Aki pedig csakis és kizárólag az interneten próbál tájékozódni, teljes egészében megérdemli a sorsát.