Loading...
Ön most itt van:  Home  >  Hírek  >  Reflektor  >  Aktuális téma

Ólmot inni nem kell félnetek jó lesz

Szerző:    /  2018-09-10  /  

Mivel a híradás is néven emlegeti az érintett terméket, gondolom, nekem sincs okom elhallgatni, hogy az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-Egészségügyi Intézet Calcium-Sandoz pezsgőtablettákat vont ki a forgalomból. TÚL SOK VOLT BENNÜK AZ ÓLOM.

Először azt hittem, nem jól látok: mit keres a pezsgőtablettában az ólom?! Legfőképpen az olyanban, ami elvileg kalciumot esetleg más jóságot tartalmaz. Egész mostanáig csupán gyanakodtam, hogy ezek a hasznosnak mondott, de nem gyógyszernek minősülő termékek közel sem olyan ártatlan módon jönnek létre, ahogy azt elképzeljük. A kalcium nem a kalciumfán terem, a magnézium pedig nem a földben, mint a krumpli. Egy egész sereg vegyipari folyamatnak kell végbemennie ahhoz, hogy elnyerjék azt a formájukat, amely számunkra szimpatikus. Ha nem így lenne, talán por alakban kéne bekanalaznunk, vagy nem oldódna föl a vízben, hogy a többi kellemetlenséget ne is emlegessük.

A gyanú innentől a bizonyosság medrében kétfelé ágazik: az egyik sordorvonal ez, hogy a technológiai folyamat során itt-ott rátapad a végtermékre egy kis ólom, higany, arzén és cián, amit az érintett hatóság a sokéves tapasztalat alapján beszabályoz. Az elv az, hogy a szervezet minimális mennyiségben a mérget is képes elviselni, ezért némi ólom miatt nem kell patáliát csapni. A másik mederben az a sejtés folydogál, hogy mindaz, amit egészségmegőrzés címén a korszerű vegyipar számunkra felkínál, nemcsak fölösleges, hanem kifejezetten ártalmas. Tegyük fel például azt az esetet, amikor valaki ebből az ominózus tablettából – szórakozottságból vagy, mert megszállottan hisz a tévének – egy kissé túladagolja magát. Normális esetben az történne vele, ami a szervezet természet adta reakciója: egy kiadós hasmenéssel megúszná az ügyet, de mert ott vannak ezek a nehézfémek és a társaik, olyan mérgezésnek teszi ki magát, hogy az egy csuda.

Biztosan önök is észrevették, hogy mostanában a tévéreklámok tekintélyes részét gyógyszeripari terméket teszik ki: lábgomba ölő kenőcsök, torokkaparást megszüntetők tabletták, puffadást lelohasztó porok, stb. Kissé elgondolkodtató viszont, hogy ezekhez a csodaszerekhez bárki hozzáférhet, még ha nem is aprópénzekért. Úgy fest, ebben az öngyógyításra irányuló világban orvosokra már nincs is szükség, elég, ha kellő mértékben bevásárolunk ezekből a patikaszerekből, és szorgalmasan fogyasztjuk őket, a nyavalyáink úgy elmúlnak, mint a pinty.

A valóság ezzel szemben az, hogy aki próbált már akár egy hátfájás elleni kenőcsöt is, pontosan tudja, hogy ezek csak annyit érnek, mint az imádság. A különbség csupán annyi, hogy az utóbbiban nincs ólomtartalom. Nem is értem, hogy az imádságot miért nem reklámozzák.