Loading...
Ön most itt van:  Home  >  Hírek  >  Reflektor  >  Aktuális téma

A jó rocker ismérvei

Szerző:    /  2018-04-12  /  

Ma a rock and roll születésnapját ünnepeljük, mert 1954-ben Bill Haley ezen a napon rögzítette Rock Around The Clock című lemezét. Ebből keletkezett később az a kemény, lecsupaszított rock stílus, ami a hetvenes években a supergroupok színre lépését eredményezte. A rock akkortól lett meghatározó életfilozófiája annak a ma már kihalófélben lévő generációnak, amelynek kövületei itt-ott még ma is föllelhetők a globális multikultúrában.

A rocker ma már a tasmániai ördöghöz hasonlóan veszélyeztetett faj. Valaha a fél országot beterítő populációi mostanra eltűntek, megfogyatkoztak, csupán nosztalgiakoncerteken tűnik fel belőlük egy-egy népesebb falka. Külső jegyeiről bátran kijelenthetjük, hogy jellegzetesek: hosszú, piszkosszürke, copfba fogott haj, bőrszerkó – mellény, esetenként nadrág, dzseki – különféle rozsdamentes acélból készült vagy nikkelezett kiegészítők és természetesen farmer gatyó. A rocker jellemzője, hogy kocsit vezetve kizárólag Rolling Stonest, Led Zeppelint Uriah Heepet vagy Deep Purple-t hallgat, és hogy nincs rajta tetoválás. Ő megveti a tetkósakat, sőt a Metallica rajongók által kedvelt szögecses díszítőelemeket is, mert azt már elfajzásnak tartja. A rocker általában sört iszik és enyhén láncdohányos. Alkohol és bagó nélkül ez a műfaj nem létezhet.

Viselkedéstechnikailag a rocker – bármilyen mord is a külseje – szelíd, visszahúzódó életmódot folytat. A meccseken nem tagja a kemény magnak, nem áll be valamely politikai párt érdekében agitálni, mert a világot átható és megváltó rockerizmusos hite és hitvallása megingathatatlan. Igazi internacionalista figura, kicsit balos, látens vagy nyílt Che Guevara szimpatizáns. A zenén kívül a rock kultúra egyéb leágazódásai ritkán érdeklik, de a zenét is szűken értelmezi. A nyolcvanas évek elejének irányzatait még úgy, ahogy elfogadja, ám ami ezután jött azt nyílt egyszerűséggel hulladéknak tartja. Többnyire monogám, gyerek és családbarát, vagyis csupa szelídség, de a zene tekintetében nem ismer ellentmondást. Ősi ellenségei a punk és a disco rajongók voltak, és nem titkolt örömmel tölti el, hogy ez a valaha népes tábor már szinte teljes egészében kipusztult mellőle.

A modern világgal nehezen békül meg, de használja a netet és a Facebookra is posztol. Mivel kellően intelligens, tudja, hogy az a nap, ami elmúlt, nem jön vissza soha többé, ám ennek latin változatát – diem semel numquam rediurum esse scita – még hírből sem ismeri. Többé kevésbé berendezkedett a magányra, meg arra, hogy ha majd eljön az ideje, az öregek otthonába magával vihesse kedvenc régi bakelit és CD lemezeit. A sporttal már rég felhagyott, de otthon, a fürdőszobában néha kiveszi a gumit a hajából, és ritkás loboncát szétengedve ugyanúgy körbecsavargatja a fejét, mint amikor kedvenc együttesének koncertjén ifjonti hévvel léggitározott. Az orvosa szerint ennyi még belefér.