Loading...
Ön most itt van:  Home  >  Laza és érdekes  >  Aktuális téma

A vicc jogdíja

Szerző:    /  2018-01-18  /  

Már a felvetés is maga a vicc: miért nem kell a viccmesélésért jogdíjat fizetni? Az automatikusan keletkező válasz, hogy mert nem tudjuk, ki a szerző, csak félig ad megnyugvást. Teszem azt, ha én most fognám magam és levédetném az összes pistikés meg mórickás viccet, elidegeníthetetlen jogot szereznék a velük történő rendelkezésre. Mindez úgy zajlana, hogy ha egy vendéglátó ipari létesítményben valakinek két sör között ingerenciája támadna pistikés vagy mórickás viccet mesélni, minden poentírozás után köteles volna átutalni egy bizonyos összeget az Artisjusnál vezetett folyószámlámra.

De ez csak egy lehetőség a sok közül. Ugye, önök is gondolkodtak már azon, hogy kik gyártják a vicceket? Aberrált nímandok? Titkos zsenik? Elvetélt Nobel-díjasok? Netán nyelvi laborokban unatkozó akadémikusok? Akárhogy is van, a viccet még a kiötlőik sem veszik komolyan. Elő nem fordulhat olyan, hogy a „megy a nyuszika az erdőben” kezdetű mű alatt a szerző monogramja is szerepeljen. Nagy mulasztás, akár innen nézzük, akár onnan. Ha innen, akkor a szerző lemondhat az elismertséggel járó vállveregetésről, ha pedig onnan, akkor keresztet vethet a jogdíjára.

Éppen ezért volna szükséges mielőbb betömni ezt a joghézagot, mégpedig az EU számára is kompatibilis módon. Az erről szóló törvény világosan kimondaná, hol, milyen módon működne a viccek utáni javadalmazás folyamata, és miként rendeződnének az ezzel kapcsolatos vitás kérdések. Ez már csak azért is elevenünkbe vág, mert manapság a viccmesélésben éppen akkora a káosz, mint a vicchallgatásban. Tessék-lássék alapon viszonyulunk hozzá, néha kacagva, máskor meg sírva, mikor hogy. De ha ennek a laza tevékenységnek anyagilag is mérhető tétje adódna, már nem úgy kapkodnánk elő a vicceket, ahogy megfázáskor a zsebkendőt. Egy sereg új szakma is napvilágot láthatna, jöhetnének például a viccellenőrök – köznyelven: a viccellérek – és a viccfelügyelők meg a viccokraták, és megannyi más, vicces alapokon nyugvó, tisztes megélhetést biztosító elfoglaltság.

A vicc, mint iparág ettől az adminisztratív szabályzástól annyira kiterebélyesedne, hogy a GDP-ben jól látható módon nyomot hagyna. Dübörögne az export, növekedne a jólét, és közben mindig jókedvűek lennénk. Úgyhogy aki arra jár, sürgősen interpretálódjon a parlamentben egy ilyen jellegű törvényjavaslat ügyében. Aktuálisabb, értelmesebb is lenne a jelenleg folyó választási cirkusznál, mert az minden kétséget kizáróan egy vicc.