Loading...
Ön most itt van:  Home  >  Laza és érdekes  >  Aktuális téma

A szelfi, a tetvek meg a ríkódó Jézuska

Szerző:    /  2016-08-31  /  

selfie

Bombaként robbant a hír, hogy holland tudósok arra következtetnek: a szelfizés elősegíti a tetvesség elterjedését. Az ok prózaian egyszerű: mivel szelfikészítés közben a diákok rendszerint összedugják a buksijaikat, a tetvek könnyedén átugrálhatnak egyik fejtetőről a másikra.

Nem értem, mi ebben a tudomány, mert ez a dolog színtiszta logikával is kiokoskodható. De még ennél sokkal meredekebb dolgok is, és nem is kell a szelfitől messzire távolodnunk. Az legalább ennyire bizonyított, hogy a szelfi megrövidíti az életet, mert számtalan olyan esetre van példa, amikor egy túl merész önfotó kedvéért a delikvens vonatkerekek alá, vagy meredek zuhanórepülésbe került. Ebből könnyen megállapítható, hogy a szelfi nem csupán hóbort, hanem civilizációs métely, mi több, szenvedélybetegség. És ezt kivételesen nem viccből mondom. Az ember észre sem veszi, és menthetetlenül belegabalyodik az állandó magamutogatás bűzös fertőjébe. Először csak tétován fölemeli a mobiltelóját, restelkedve maga felé fordítja és megnyomja az exponáló gombot.  Jó estben úgy fészkelődik, hogy a háttérben látszódjon az Eiffel torony, vagy ha nem Párizsban van, akkor legalább egy szaró kutya. Rossz esetben grimaszol is egyet, mintha bocsánatot kérne ezért az alantas tettért azoktól, akik később a Facén majd beleütköznek. Mert ne legyenek kétségeink afelől, hogy a szelfik 99%-a a Facén köt ki. Ezek adják a közösségi média létjogosultságát, mert a szelfikre jobban bukik a nép, mint a vadkecske a mustármagos bozótra. Csak úgy záporoznak rájuk a lájkok, megteremtve azt a visszacsatolást, amiről fentebb már jelzés szintjén beszéltünk. Az egyszeri szégyenkező szelfikészítőből notórius visszaeső lesz, és ez így már magában hordozza mindazt a veszélyt, amiről a hollandusok beszélnek.

Na de hiába a száraz levezetés, és a még szárazabb végkövetkeztetés, ez a tetves ügy azért – valljuk be – mindnyájunkat meglepett. Olyas valami ez, mint amikor kölyök korunkban a plébános atya azzal hülyített bennünket, hogy amikor rejszolunk, mindig sírva fakad a Jézuska. Nem hiszem, hogy ezzel akkoriban volt, aki egy hangyányit is törődött, és azt hiszem, az sem riaszt vissza senkit a szelfizéstől, hogy esetleg beletevesedhet. Az már mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy meddig merészkedik el ezen az úton: a biztonsága érdekében kopaszra borotváltatja magát, vagy inkább folyamatosan ríkatja a Jézuskát.